A Kalergi-terv: így csapják be a nemzeted!

    A Kalergi-terv: így csapják be a nemzeted!

    SHARE

    Azt már minden gondolkodó számára nyilvánvaló, hogy a magyar közbeszéd, és a magyar közéletről szóló nyilvános térben uralkodó gondolkodás, véleményformálás és hangnem teljesen elszakad a normális és kívánatos minőségtől. A Kritiq.eu mégis úgy gondolja, hogy – az iróniát, gúnyt, szarkazmust nem mellőzve! – mégis jó, ha időnként tiszta vizet öntünk a mocskos pohárba…, ha már nincs, aki elmosogatna ebben az országban.

    Ilyen közéleti téma volt, és még mindig az, az ún. Kalergi-terv, amit a fél- vagy tán annyi műveltséggel sem bíró közéleti írók és az olvasók ostobaságára és hiszékenységére apelláló portálok kínálatait uralta. Olyanok ők, mint a román popzenében a mánélé: senki sem szereti, de mégis, bele-belenéznek egy Florin Salamos videóba, hallám miket művelnek ezek címszóval. A gond az, hogy a gondolkodás sokkal fárasztóbb, mint a mánélé hallgatása, így aztán a sokszor hangoztatott félinformációk, vagy egyenesen hazugságok szép lassan talajt fognak. Így érkeztünk el a mai magyar rögvalósághoz, amit a háborús pszichózis és a verbális genocídium ural, és ezen a kommunikációs csatamezőn Kalergi-terv olyan ördögi eszközként tűnik fel, amelynek egy célja van, a fehér, keresztény és európai ember teljes kiirtása, lecserélése, mindezt persze tervszerűen, ahogy azt a szerencsétlen japán–osztrák származású gróf állítólag eltervezte.

    Holott, szó nincs ilyesmiről. A valóság, mármint az igazi, hétköznapi valóság, és nem az az alternatív, amit a média épít ki, ennél sokkal egyszerűbb, viszont egyúttal színesebb is.

    Kalergi gróf ugyanis – mai szóhasználattal élve – egy megrögzött pacifista, igazi humánus lélek volt, aki az első világháború értelmetlen pusztítását, és fiatalok millióinak halálát látva elgondolkozott azon, hogy miként lehetne Európából egy béke földjét teremteni.

    Temérdek javaslat, geopolitikai megfontolások, sőt, adott esetben jóslatok is jellemzik művét, ám korántsem „terv” a leginkább a Praktische Idealismus-ban megjelent eszme. Sokkal inkább egyike a a korban amúgy számtalan szellemi irányzatnak, amely Európát próbálta elhelyezni valahol, és amely, akarva-akaratlan az Európai Unió megszületéséhez járult hozzá. Egyébiránt, ha tényleg ismernék Kalergi eszméit azok, akik ma oly gyakran emlegetik Soros Györggyel egy lapon, akkor a határon átnyúló korporációk túlzott hatalma kapcsán aggódok számára még hivatkozási pont is lehetne a gróf néhány tézise, bár ehhez kellene némi intellektus is. Fene sem tudja, hogy jó-e vagy sem, hogy Kalergi nem került a jobboldalinak nevezett közbeszéd térfelére, mint pozitívum, elnézve a mai iszonyatos viszonyokat, eh, talán jobb is.

    Talán az is kevésbé közismert tény a szenzációhajhász híreket fogyasztó alternatív olvasók körében, hogy egyik, ha nem épp a legfőbb oka Kalergi elgondolásának az a sok millió kisebbségbe szorult ember Európában, amelyben a gróf már akkor is potenciális veszélyforrást – nota bene: háborús premisszát – látott. (Lásd még a Páneurópa című esszéjét, 1923-ból!)

    A nemzetközi jog és az emberi jogok, mit olyan jogi eszközök, amelyek konfliktusok megelőzésére és elsimítására alkalmasak csak a nemzetállamokon keresztül érhetik el a jogtalanságtól, vagy épp a jogfosztottságtól szenvedő egyént, magyarán felismerte, hogy a szuverén nemzetállami rendszerben az egyén jogalanyisága alá van rendelve a szuverén nemzetállam érdekeinek. Másik oldala: az egyén a többi nemzetállammal csak a saját nemzetállamán keresztül kerülhet kapcsolatba. Így a nemzetközi jognak és az egyetemes emberi jogoknak csak a nemzetállamon keresztül – közvetetten – alanya, és potenciális (azaz a nemzetállami hatáskör kénye-kedve szerinti) élvezője. Mai szemmel mit is tehetnék hozzá itt, Erdélyben? Semmit! A nemzetközi szerződések, amelyeket az egységes és oszthatatlan nemzetállam Románia aláírt, és amelyekben kisebbségi jogainkra garanciákat vállalt, nos megvalósításuk mind a mai napig várat magára (nem elfeledve, hogy azért jelentőset léptünk előre akár 1990-hez, akár 1920-hoz viszonyítva) lévén, hogy az életbe léptetésük még mindig csak nemzetállami kontextusban értelmezhető. (Különösen cinikusan hat az, amikor az önmagát nemzetinek nevező oldal Kalergi szidalmazása után rögvest rátér az “Európa nem tesz semmit a határon túli magyarokért”)

    Ráérzett valamire Kalergi gróf? Minden bizonnyal!

    Tény, hogy mai szemmel sokszor naivnak, túl pacifistának, esetleg jóindulatúnak tűnnek a Páneurópai eszme szerzőjének gondolatai, bár egy magyar ember, aki ténylegesen független gondolkodóként reflektál a világra és az abban zajló folyamatokra elég sok mindenben igazat adhat a mai napig Kalerginek, aki, nem mellékesen így vélekedett 1962-ben a magyar forradalomról és szabadságharcról:

    A magyar fiatalok 1956-ban Európáért harcoltak a budapesti barikádokon az oroszt tankok ellen. Nem voltak olyan naivak, hogy azt higgyék, hogy a Szovjetunió és az Európai Közösség közé ékelődött kis Magyarország egyedül békés és független életet tud teremteni. Így nem csak a kisebb magyar hazájukért harcoltak, hanem egyúttal a nagyobb hazájukért, Európáért is.”

    Zárásként jegyezzük meg: a Praktische Idealismus című művét mindez idáig, tudtommal, még nem fordították le magyarra, és ez elég okot adhat nekünk arra, hogy ne kétes felkészültségű újságírók elbeszéléseire hagyatkozzunk, tegyünk hát néhány klikknyi lépést a világhálón, és alkossunk véleményt olyan szerzők munkáinak elolvasása után, amelyek mélyebben, és a tudományosság igényével foglalkoztak Kalergivel. Itt van például Bóka Éva remek ismertetője, magyarul, mindenki számára elérhetően.

    Persze, csak, ha a független gondolkodó státuszunkból a két jelzőt komolyan gondoljuk.

    örsh