A Ravasz, a Kalmár és Gyorstüzelő Dzsoni harcba indulnak a Zatonómiáért

    A Ravasz, a Kalmár és Gyorstüzelő Dzsoni harcba indulnak a Zatonómiáért

    SHARE

    Aligha tudná azt az egyszerű halandó erdélyi magyarok közül bárki is kideríteni, hogy mi a fene volt a célja ennek a közös autonómia-nyilatkozatnak. Az egész olyan, mint egy rossz vadnyugati vicc: a Ravasz, a Kalmár és Gyorstüzelő Dzsoni leülnek egy asztalhoz és három hordónyi tüzesvíz mellé, hogy Nso-Csi apacs szépség kegyeiéért versengve látszólagos békét kössenek egymással.

    Valaki azonban ütős cuccot keverhetett a békepipába, mert egyszerre lett amnéziás az összes szereplő.

    Kelemen Hunor nem emlékszik arra, hogy pár éve még megátalkodottan Orbán-ellenes volt, Bíró Zsolt elfelejtette, hogy Szász Jenő a mester, és mindenki más hazaáruló, Szilágyi Zsolt pedig úgy ült le egy asztalhoz ezekkel, mintha még nem a tegnap-tegnapelőtt nemzetárulózta volna le az egész brigádot.

    És mindannyiunk felett ott lebegett egy abszurd, már-már dadaista Felettes Én, a nemzet békéltető asszonya, Szili Katalin, aki úgy jár mostanság a határon túli magyarok közé, mintha nem annak a kormánynak lett volna tagja (és igen, pont akkor!), amelyik az ominózus népszavazáson elküldött mindannyiunkat a bús picsába. Szili Katalin mindezt nézte szótlanul, és ma már valószínűleg nem emlékszik minderre, vagy, ha igen, akkor egész másképp: hős volt ő, aki ellenállt csak másképp nem lehetett. Mint Medgyessy a III/II-ben, aki amúgy nem spicli volt, hanem a hazáját védő hős.

    Szóval aláírtak egy semmitmondó, és sehova sem mutató nyilatkozatot arról, hogy milyen szép és jó lesz minden, amikor autonómia lesz, rögtön három is lesz belőle, lesz aszoingya területi a székelyeknek, lesz önkormányzati a vegyes közegben élőknek, és mindannyian kapunk még melléje kulturális autonómiát is. Pont mint a kommunizmusban: már csak kicsit kell bírni, elvtársak, és elérkezünk a szocializmusba, ami maga a Kánaán.

    Hát, nem érkeztünk el, és minden bizonnyal most sem fogunk az autonóm világba megérkezni, hamarabb lesz Székely Szektor East-Londonban, minthogy ez itt, ezen az észak-balkáni nyomortelepen megvalósuljon, és ez jó is, mert így lesz kampánytéma és gumicsont olyan szavazóknak, akik sosem mernek lépni érdekeikért.

    Kit érdekel, hogy a román nyelvtudás hiánya miatt székelyföldi fiatalok ezrei esnek el jó, vagy jobb álláslehetőségektől, másképp fogalmazva, az itthoni karriertől? Nem az autonómia fog gyereket szülni és adót fizetni, hanem a jól kereső székely. Az egzisztenciálisan NEM kiszolgáltatott individuum az autonóm, és nem az, akinek változó értékű és széljárású kormányok ígérnek meg bármit is, bármikor, viszont ideiglenesen.

    Nem tudjuk, hogy miként fogjuk megtartani falvainkat, ha már az ottani iskolák is bezárnak nebuló-hiány miatt, ugyanis a városi iskolák elszívó erejével aligha versenyezhetnek. Miközben ömlik a magyar kormány pénze Erdélybe, nekünk nincs egy valamire való gazdasági stratégiánk (hol van az erdélyi magyar bank?), amivel vállalkozások százait lehetne útjukra indítani, hogy azok a maguk részéről felszívják az erdélyi magyar munkaerőt. Ami a magyar kormány támogatásával elindult ilyen téren, azt a korrupció falta fel. Nem, nem a “román korrupció”! A dicső autonómisták kontraszelekción alapuló rendszere…

    A középiskoláink lemaradnak az országos versenyben (a legjobb erdélyi magyar középiskolának elismert marosvásárhelyi Bolyai Farkas a 78. helyről a 111-re esett vissza az országos rangsorban), városaink kiszolgáltatva a helyi báróknak, akik a maguk részéről a nagy pártok (köztük az RMDSZ is, igen!) parlamenti képviselőinek és szenátorainak védelmét élvezve teszik tönkre mikrokörnyezetüket.

    Ezek csak felszínen látható gondok, azoknak is a kisebbik része, de mindezeket nem oldja meg az autonómia, és főleg nem oldja meg az autonómia hangoztatása politikai uborkaszezonban. Egy, a globalizáció korszakának megfelelő új politika megoldaná, de ez elmaradt. Az RMDSZ túl lassú, a Néppárt pedig nem értette meg az új mibenlétének mélyebb értelmét.

    Így állunk most: egy egykori szoci mentorálása mellett leülnek ezek, akik korábban egymásnak halálos ellenségei voltak, hogy kicsit odapörköljenek a románoknak, hisz egyébre ez úgysem jó, de annak meg tökéletes. Mint egy elcseszett politikai X-faktor, aminek végtelen része van, mert lesz még ilyen, ne áltassuk magunkat, s mindaddig, amíg a románokat és a magyarokat egyaránt tömörítő POL nem éri el az erdélyi régió vezető politikai erejének szerepét, addig így is lesz. Utána jön majd a kapkodás, és a szokásos nemzetárulózás.

    Ghonzó, a kulturálisan autonóm erdélyi magyar

    Kritiq.eu