A Transindex főszerkesztője elleni lincshangulat igazságtalan – a Kritiq.eu: íme néhány #metoo-szagú...

    A Transindex főszerkesztője elleni lincshangulat igazságtalan – a Kritiq.eu: íme néhány #metoo-szagú botrány

    SHARE

    Erdélyt is elérte a globálissá vált #metoo botrány, és nem hagyott minket érdekes és szomorú tanulságok nélkül: egyelőre egy zaklatásban részt nem vevő főszerkesztő az áldozat.

    A történetet nincs kedvem részletesen ismertetni, aki akarja utánajárhat, nem sok, alig pár cikk, röviden azért mégis a lényeg: Váta Lóránd köztiszteletben álló színészt nevén nevezték, mint szexuális zaklatót. Az áldozat pedig névvel, arccal és saját Facebook-profiljával is vállalta a történetet.

    Az eset kisebb vihart kavart erdélyi sajtókörökben, ám nem amiatt, amiért gondolnánk: szinte senkit nem érdekelt, hogy a vádlott elkövette-e, amivel vádolják, ha igen, akkor az OTT és AKKOR valóban zaklatásnak minősül-e, vagy az áldozat utólag fedezte fel báránycombi mivoltát (pszichológiából ismert jelenség, amikor az eset idején valaki még nem érzi magát áldozatnak, ám később – talán pont egy világszerte dübörgő metoo kampány hatására már igen, annak érzi magát, és valóban annak!), ahogy az sem érdekelt senkit, hogy az áldozat is arcával, nevével vállalta a megszólalást. Amihez viszont mindenki érteni kezdett hirtelen, az a sajtóetikai kérdések halmaza, amiből szépen kihámozták, hogy a Transindex mindezeket megsértette.

    A közösségi oldalon terjedő pró és kontra vélemények hullámai aztán a MÚRE-t is elérték, akik közölték, hivatalból vizsgálatot indítottak, és kiadták a következő állásfoglalást:

    “A Magyar Újságírók Romániai Egyesületének Becsületbírósága az újságírói etika megsértésének tartja a Transindex.ro portál főszerkesztőjének, Kulcsár Árpádnak november 5-én közölt Erdélyben nem merült fel senkinek a neve szexuális zaklatások kapcsán? Akkor íme egy történet című, illetve a november 6-án névtelenül posztolt Újabb fejlemények Váta Lóránd-ügyben, és néhány fontos kérdés tisztázása című írást, amelyek látszólag a #MeToo-kampányhoz csatlakoznak, azonban valójában nem intézményes hatalmi visszaélésről szólnak, így lejárató kampánynak minősülnek.

    Az írások szerzője vagy szerzői megsérti(k) a MÚRE Etikai kódexének 2 §-át: „Az újságírónak, a közélet szereplőjeként és a nyilvánosság alakítójaként tiszteletben kell tartania az emberi jogokat, a másság elismerése jegyében kell hivatását gyakorolnia. Nem kelthet gyűlöletet; vallása, felekezeti hovatartozása vagy állapota, neme, testi vagy szellemi állapota, mássága, életkora, életmódbeli különbözősége miatt nem terjeszthet senkiről előítéletet szolgáló rágalmakat, ezek miatt senkit sem becsmérelhet.”

    Áthágja vagy áthágják a 3§-t: „Az újságíró joga és kötelessége a tájékoztatás. Az újságíró kötelessége annak mérlegelése, hogy a feltárt tények nyilvánosságra hozatala sérti-e mások személyi biztonságát, illetve személyiségi jogait. Az ártatlanság vélelme mindenkit megillet. A személyiségi jogok között tiszteletben kell tartani az egyének jogát a magánélethez.”

    Nem szólaltatja vagy nem szólaltatják meg az érintett felet, noha a 10§ értelmében: „Az újságírónak az érintett felek véleményét nyilvánosságra kell hoznia.”

    A MÚRE Becsületbíróságának határozott álláspontja, hogy Kulcsár Árpád szerzőként és a Transindex.ro főszerkesztőjeként is nyilvános bocsánatkéréssel tartozik az emberi méltóságában megsértett és megalapozatlanul bizonyítékok nélkül megvádolt félnek.

     A MÚRE Becsületbírósága

    2017. november 8.”

    És itt álljunk meg egy pillanatra, és ízlelgessük e gyöngyszemet: „amelyek látszólag a #MeToo-kampányhoz csatlakoznak, azonban valójában nem intézményes hatalmi visszaélésről szólnak, így lejárató kampánynak minősülnek”.

    Tetszik érteni?

    Tehát, nem „intézményes”, talán még csak nem is sima „hatalmi visszaélés”, és ebből kifolyólag, azaz mindebből logikusan az következne, hogy „lejárató kampánynak” minősül, legalábbis a MÚRE szerint. Itt szeretném a tisztelt köz figyelmébe ajánlani, hogy egy kicsivel több ilyen jellegű „lejárató kampánnyal” lehet, hogy megelőzhető lett volna a Nyárád-mentén nemrég lebukott kiskorúkkal orgiát folytató guru sikere is. Vagy a marosvásárhelyi karate-edző ügye…, vagy… Sorolhatnám a pletykákat, amikről sokan tudtunk, amiket sokan hallottunk is, de legyintettünk, mert jobb dolgunk volt. Vagy mert…, de erről később.

    Kulcsár Árpád aligha követett el orbitális hibát azzal, hogy a #metoo kampány hullámait meglovagolva lehozta a Kálmán Szabi-sztorit. Igen, szakmailag, főleg módszertanilag kifogásolható: miért nem nyomoztak a Transindexesek több áldozat után? Logikus válasz, hogy azt várták, az első felvállalás után, érkezik majd a többi. Tévedtek, Erdélyben nem lehet arra alapozni, ami Nyugaton folyt és folyik. Vagy: nem volt igaz az alapsztori, és Váta Lóránd ártatlan.

    Akárhogy is, ennek kiderítése csak akkor lehetett volna eredményes, ha tovább göngyölítik a szálakat, ha más portálok is szóra bírják az áldozatot, keresztkérdések, eltérő válaszok, kiugrott volna a lóláb, hogy képzavarral éljek az amúgy is zavaros történet kapcsán.

    Kulcsár Árpád tévedett, és minden bizonnyal szakmailag kifogásolható módon járt el, ugyanakkor ilyen tévedések a sajtóban szinte napi rendszerességgel fordulnak elő, ez még nem lett volna ok arra a lincshangulatra, ami a Transindex főszerkesztőt körülvette az utóbbi napokban. És végképp nem ok arra, hogy ő lemondjon!

    Ami viszont mindenképp az ő érdeme: Erdélyben elsőként nyúlt hozzá egy olyan témához, amelynek a sajtóban mifelénk nem volt hagyománya, és mindenképp bátor cselekedetnek minősül, amelynek van egy morális aspektusa is: jobb-e a személyiségi jogok megóvása miatt egy potenciális bűnelkövetőt futni hagyni, mint bevállalni a kockázatot, amit a személyiségi jogok megsértése jelent, ha ezzel leleplezhető egy hatalmával visszaélő, vagy csak hatalom nélküli szexuális prédator?

    Különösen úgy, hogy ilyen esetekben vajmi kevés esély van a bűntény minden kétséget kizáró bizonyítására. (Ezt a Kritiq.eu is megtapasztalta, lásd alább!)

    Talán nem épp ez a jellegű bátorság hiányzik a honi zsurnalisztáinkból?

    Tanulság pedig, avagy, amiről beszélnünk kéne: az estabilshment jelleme és támadhatatlansága, a kolozsvári, vagy tágabb értelemben az erdélyi elit köré szőtt védőburok, amely védőburok érdekében most egy főszerkesztő vált áldozattá.

    Ezt a védőburkot pedig az erdélyi kocsmák asztalainál oly népszerű pletykarovat tudja megingatni. Nálunk mindenki tud mindenkiről mindent, még annak az ellenkezőjét is, viszont bizonyítani nem tudja. Népszerű a „nem tőlem tudod”, mint információforrás, miközben igenis: az elitünknek vannak kétes erkölcsű tagjai. Akik ezen Transindexes eset után nyugodtan dőlnek hátra, nem éri bántódás őket.

    Íme, néhány információ, ami a Kritiq.eu birtokába jutott a kocsmai pletykarovat révén, ám bizonyítanunk rendre nem sikerült, az áldozatok elzárkóznak, sőt, rettegve kérik, hogy ne lépjünk, túltették magukat rajta stb.

    1.  – a kereszténységgel, és nemzeti elkötelezettségével kérkedő erdélyi politikuscsalád egyik tagja, aki tanárként szexuális szolgáltatásokért cserébe engedte át legalább egyik diákját. Lakáskulcs a katedrára dobva, mintegy üzenetként. A felhívás állítólag szóban is elhangzott, az áldozat pedig felment a lakásra. Az általunk ismert eset 1994-1995 tájékán történt Marosvásárhelyen. Bizonyítanunk nem sikerült, senki sem vállalja a sztorit, még az áldozat sem, ugyanakkor a történet makacsul tartja magát a vásárhelyi pletykarovatban, sőt, több áldozatról is tudnak, sejtenek az aszfalthírek szállítói. Valószínűsíthető, hogy megtörtént a hatalommal való visszaélés, és/vagy a szexuális zaklatás, ám a valós tényállást ma már nehezen lehet kihámozni az aszfalthírek közül, ráadásul az elkövető népszerűsége, és hatalma miatt senki sem vállalkozna erre.
    2.  – Marosvásárhelyi karate-edző, önmagát gurunak beállítva legalább egy esetben fiatalkorú hölgyet csábított el, aki a „guru” hatása alá kerülve előbb párjával szakított, majd családjától is elköltözött. Egy nemi fertőzés megszerzése utána családnak sikerült kimenekítenie a „guru” karmaiból, egyenes következményként az ifjú hölgy ma már nem Románia területén él. Az ügyben feljelentés nem történt, bizonyítani is nehéz lenne.
    3.  – A kolozsvári egyetemek egyikének tanára: homoszexuális, többször fogalmazódott meg ellene az a vád, hogy szexuális irányultsága miatt a lányoknak rendre kisebb jegyeket ad, vagy elbuktatja őket, míg a fiúknak kedvezni szokott. Portálunknak több informátor (számszerint tíz egykori és/vagy jelenlegi diákja) megerősítette: volt rá példa, hogy lányos arcú fiútanítványaira nyomult. Jellemző, hogy senki sem vállalja névvel, arccal, hogy nevén nevezné e tanárt.

    A Kritiq.eu nem kíván mélyebben foglalkozni az erdélyi pletykahíradóval, ám azt le kell szögeznünk: a tudomásunkra jutott eseteknek a magunk szerény eszközeivel igyekszünk utánajárni, ám ezekből leginkább csak azért nem születik cikk, mert az áldozat nem vállalja a nyilvánosságot, és az elkövető ellen semmilyen bizonyítékot nem tudunk gyűjteni. Ez viszont biztosan NEM jelent(het) két dolgot:

    1. hogy Erdélyben nem létezik a hatalommal való visszaélés, a szexuális zaklatás stb. és

    2. attól, hogy MOST nem írjuk meg, és nem nevezzük nevükön az elkövetőket, még nem biztos, hogy ez így is marad!

    Ghonzó