Az ellopott marosvásárhelyi repülőtér – ahogy az ott dolgozó(k) látják

    Az ellopott marosvásárhelyi repülőtér – ahogy az ott dolgozó(k) látják

    SHARE

    Ismeretlen eredetű dokumentumot sodort be a szél a Kritiq.eu virtuális postaládájába. A kiolvashatatlan aláírással ellátott, ám névtelenségben maradó szerző(k) önmagukat a marosvásárhelyi Transilvania repülőtér alkalmazottainak nevezik, és mintegy utolsó jajkiáltásként fogalmazták meg levelüket, amelyben összegzik, hogy milyen okok vezettek a reptér jelenlegi agonizáláshoz.

    Nem világos az sem, hogy kihez szól a levél, a „tisztelt urak” címzés eléggé általános ahhoz, hogy ne vonjunk le belőle messzemenő következtetéseket, a nyelvezete is elgondolkodtató, több a nyelvtani hiba benne, időnként kifejezetten romántalan, mintha egy magyar anyanyelvű fogalmazta volna – bár ezt csak tippelni tudjuk.

    „Sokat láttunk az elmúlt években, de nem léphettünk közbe, mert nem volt meg a szükséges erőnk hozzá”

    írják azok, akik szerint a legnagyobb bajok egyike, hogy a szakszervezeti vezetőjük bízott Mihai Porutiu ígéreteiben – ugyanakkor nem derül ki, hogy melyek lettek volna ezek az ígéretek. Mint írják, ők dolgozni szerettek volna, de, ha nem lehet, akkor legalább becsülettel távoznának.

    A felülről odarendelt vezetők, és a “smekkerek” közösen hoztak elhibázott döntéseket, amelyek a jelenlegi helyzethez vezettek, mint például:

    – a reptér vezetésének döntése értelmében a fizetések összege a munkaviszony kezdetekor megkötött szerződésben rögzített összeg maradt, így a Wizz-Air visszatérése után is alacsony keresettel maradtak az új alkalmazottak is.

    – visszamondták a futópálya finanszírozásával kapcsolatos projektet.

    – Felesleges kiadásokat generáltak,  és nem a repülőtér érdekében, mint pl.:

    – Kiszervezték a felszerelések karbantartási szolgáltatását. – a garancia alatt levő jégolvasztó berendezést is, amelyet azóta sem használ senki (a kiszervezést tárgyaló személy: Baceanu Toni)

    – Különböző alkatrészeket vásároltak a biztonsági berendezéshez, amelyeket nem a raktárban, hanem Moldovan Ovidiu által irányított egyik irodában tárolták. A biztonsági költségekkel is sumákoltak, az erre szánt összegek ahelyett, hogy szakmailag indokolt módon lettek volna elköltve az „okos fiúk zsebét” hizlalták – az ügy szervezője ugyancsak a fentebb már említett Baceanu Toni. Ennek kapcsán 200.000 és 600.000 lejes évi veszteségről beszél a szerző.

    – Számos hatástanulmányt rendeltek meg nagy pénzekért, amelyeknek utólag nem volt semmi haszna. Pl. forgalmi hatástanulmány 100.000, és menedzsmenti hatástanulmány 120.000 lejért.

    – Olyan vegyszereket vásároltak, amelynek garanciája már a megrendelés időpontjában lejárt. (Ennek az üzletnek a menedzsere úgyszintén Baceanu Toni).

    -Hamis hatástanulmányokat végeztek a futópálya teherbírásával kapcsolatban, mi több, ugyanaz a cég amelynek a reptér egy jelentős összeget fizetett ezért a hamis tanulmányért, biztosítja most a felügyeletet is.

    Mára Peti úr „elvesztette türelmét”  (Peti András – szerk. megjegyz.) és csökkenteni szeretné a a munkaprogramot heti négy napra, fizetés nélküli szabadságra küldene minket – fogalmaz a levélíró.

    Viszont felmérgelődik, amikor mondjuk, hogy mi távozunk, ha ő ezt szeretné, mi pedig kérjük a végkielégítésünket, ahogy azt egyébként a Munka Törvénykönyve előírja.

    A szerző vagy szerzők megjegyzik: az elején hittek Petiben, de azt látják, hogy kitűnően együttműködik a maffiabandával, habár – mint megjegyzi(k) – 3000 eurós fizetése van.

    A kritiq.eu külön felhívná az olvasók figyelmét arra, hogy a dokumentumban szereplő állítások alátámasztására vonatkozó bizonyíték egyelőre nem látott napvilágot, ugyanakkor a reptér belső ügyeire némiképp rálátó forrásaink azt megerősítették portálunknak, hogy „simán előfordulhatnak” ilyesmik, ahogy egyikőjük fogalmazott: „ez csak a jéghegy csúcsa, szerintem ennél sokkal durvábban lopnak”. Továbbá azt is figyelembe kell vennie olvasónknak, hogy a dokumentum eredete bizonytalan, bár nem látszik hamisítványnak (ezért, és a reptéri forrásaink véleménye miatt döntöttünk mégis a közlés mellett), nem tudni ki a szerző, és ki(k)nek a nevében beszél, bizonyítékokat pedig – egyelőre – még mi sem tudtunk szerezni.

    Ami késik, nem múlik!

    Kritiq.eu