”Egyszerre éreztük magunk a jövőben és mesevilágban egyaránt” – Interjú a Feeling...

”Egyszerre éreztük magunk a jövőben és mesevilágban egyaránt” – Interjú a Feeling Travelous blog szerkesztőivel

SHARE
Bali, rizsföldek

Nemrég a Feeling Travelous blog szerkesztőivel beszélgettünk. A fiatal pár februárban indult el kalandos útjára, most hogy ithhon vannak, Ágota és Loránd válaszolt egy pár kérdésünkre.

Mennyi ideig készültetek erre az útra? Mikor merült fel először? 

Tavaly októberben merült fel először az ötlet, hogy hosszabb időre Ázsiába utazzunk, de az első repülőjegyet csak decemberben, karácsony előtt vásároltuk meg, február közepén pedig már úton is voltunk.

Pontosan mennyi ideig voltatok távol?

Egészen pontosan 102 napot töltöttünk Ázsiában, azaz három és fél hónapot.

Ezalatt az idő alatt hány helyre látogattatok el?

Összesen 7 országban jártunk. Az első állomás a Közel-Kelet volt, itt Dubaiban töltöttünk el 3 napot, majd indiai átszállással Szingapúrt látogattuk meg. A következő úticél Indonézia volt, egészen pontosan Bali és Nusa Penida szigete. Balin egy teljes hónapot töltöttünk, ahol volt szerencsénk a helyiekkel egy udvaron lakni. Indonézia után Malajzia fővárosát, Kuala Lumpurt jártuk be. Ezt követően Thaiföldre utaztunk, ahol meglátogattuk Krabit, Phuketet, a Phi Phi szigeteket, a James Bond szigetet és természetesen Bangkokot. Bangkokból Vietnámba utaztunk, először Hanoi zsúfolt és hangos utcáit fedeztük fel, majd 15 óra vonatozás következtében megérkeztünk a tengerparti városba, Da Nangba. Innen Kambodzsába utaztunk, ahol meglátogattuk a
híres Angkor Watot. Az utolsó állomásunk a thaiföldi Koh Samui szigete volt, aminek meghittsége és szépsége tökéletes helyszínként szolgált arra, hogy visszatekintsünk az elmúlt hónapokra és átértékeljük a tanultakat, látottakat.

Ha egy top 10-es listát kellene írnotok, hogy nézne ki? (legszebb, legjobb helyek, ahol voltatok)

Top 10-es listát iszonyú nehéz összeállítani, hiszen minden élmény önmagában egyedi és minden szép másképp szép. Érdekes volt látni a nagyvárosok fényeit is, viszont elmondhatatlan élmény volt látni a dzsungelben megbúvó kis falvakat vagy a buddhista szerzetesek sziklába vésett házacskáit.
A helyszínek közül mindenképp említésre méltó Szingapúr, ahol egyszerre éreztük magunk a jövőben és mesevilágban egyaránt. A Nusa Penida szigetén elterülő Kelingking part, a vietnámi háborús bunkerek, Bangkokban a street food, a napfelkelte az Angkor Wat kapuinál, a Balin megtapasztalt hagyományok, ünnepségek, a thaiföldi tengerpartok mind-mind toplistás élmények számunkra, amiket sosem fogunk elfelejteni.

Mi volt a legérdekesebb élményetek, ha van egy esetleg(vagy akár több), amit ki tudnátok emelni?

Bali egyik híres, ma is aktív vulkánja az 1717 méter magas Mount Batur. Gondoltunk egy merészet és az éjszaka közepén egy helyi vezető egy egyetlen elemlámpa segítségével a vaksötétben megmásztuk a vulkánt, hogy a csúcsról, a felhők felett üldögélve nézhessük a napfelkeltét. Loránd először próbálta ki a szörfözést  Balin, illetve hatalmas manta rájákkal úszkált. Egy snorkellingezés alkalmával a korallok között megtaláltuk Némót, de Bangkok zsúfolt utcáin kóstoltunk krokodilt, skorpiót, tarantulát.
Leírhatatlan élmény volt két újévi ünneplést is megtapasztalni az ázsia utunk során, az egyiket Balin, amikor az emberek hatalmas szörnyeket építenek, amelyekkel nagy zaj kíséretében végigvonulnak az utcákon, hogy elűzzék az ártó szellemeket. Másnap, a csend napján azonban a sziget teljes csöndbe és sötétségbe borul, ekkor a reptér, a boltok, minden zárva van, lekapcsolják az internetet, illetve a közvilágítást, tilos hangosan beszélni, tüzet gyújtani és kimenni az utcára. Thaiföldön is volt szerencsénk jelen lenni a Songkran ünneplésekor, amikor az emberek vödrökkel, vizipisztolyokkal locsolják egymást, hogy megtisztulva lépjenek be az új évbe. Krabin pedig ellátogattunk egy elefánt menhelyre, ahol fél napot töltöttünk és ezalatt megetettük és megfürdettük az elefántokat.

Mi volt a legkellemetlenebb? Esetleg ami váratlanul ért, nem voltatok felkészülve rá.

Szerencsére nem történt semmi olyasmi, ami negatív lett volna vagy felkészületlenül ért volna bennünket. Minden nagyon gördülékenyen ment és csak kellemes meglepetésekben volt részünk.

Milyen emberekkel ismerkedtetek meg?

Elsősorban az emberek mentalitását és életstílusát szeretnénk megemlíteni, amelyhez hasonlót itthon elképzelni sem lehet. Egyszerűség, kedvesség, segítőkészség, önzetlenség és olyan erős hit jellemzi a délkelet-ázsiai embert, ami számunkra lenyűgöző volt.

A szállást és az utat hogyan oldottátok meg?

Úgy indultunk el, hogy az első két hétre foglaltunk szállást, illetve tudtuk, hogy Indonézia után Malajziába utazunk, ugyanis a belépésnél szükségünk volt egy repülőjegyre, amivel majd elhagyjuk az országot. Ezek után mindent spontán döntöttünk el, volt egy lista a fejünkben, ahová el szerettünk volna jutni, de nem akartunk görcsösen ragaszkodni a sorrendhez. Összesen tizenkétszer repültünk, de számos alkalommal utaztunk hajóval, komppal, vonattal, autóval és busszal is. Ami a szállásokat illeti, 14 helyen szálltunk meg a három és fél hónap alatt, ezek között voltak hotelek és vendégházak egyaránt.

Vannak-e tippek, melyeket megosztanátok másokkal?

Nekünk hatalmas segítséget nyújtott az, hogy különböző vloggereket és bloggereket követünk, így amikor megérkeztünk egy adott egy helyszínre szinte egyből tudtuk, hogy mit merre találunk, mit érdemes meglátogatni. Erre legjobb példa, amikor Kuala Lumpur központjában megéheztünk és eszünkbe jutott az egyik ilyen vlogepizód és máris tudtuk, hogy a következő sarkon egy csodajó food court található.
A másik tipp az volna, hogy nem kell félni beszélgetést kezdeményezni a helyiekkel vagy a helyiek nyitottságát viszonozni, ugyanis ezek a beszélgetések is hatalmas élmények.

Milyen érzés újra itthon lenni?

Szívmelengető volt találkozni újra a családtagokkal, akik nyilván mindenkinél többet aggódtak az utazásunk alatt, jó volt újra találkozni a barátainkkal, akikkel szívesen megosztottunk volna néhány élményt. Viszont lelombozó látni a mogorva arcokat, az ideges taxisofőröket, hiányzik a sok mosolygós arc és mindaz a szép, ami körülvett.

Mi hiányzik a legjobban? Van-e esetleg olyasmi, ami egyáltalán nem?

Így nyár közepén borzasztóan hiányzik a tenger, a dzsungel hatalmas növényei, a gyümölcsök íze, az emberek kedvessége. Ami igazán hiányzik, az a folyamatos impulzus, ami ért bennünket, a sok szép, amit láttunk és az élmények túlcsordulása. Ez most a nosztalgia és az élmények feldolgozásának időszaka, az átértékelés és önvizsgálat ideje. Ha többet szeretnétek megtudni a délkelet-ázsiai kalandokról, látogassatok el a nemrégi indított blogunk, a Feeling Travelous weboldalára, ahol részletesen írunk egy-egy helyszínről, élményről.