“Innovatív” RMDSZ-javaslat Marosvásárhelyen: garantált sikertelenség

    “Innovatív” RMDSZ-javaslat Marosvásárhelyen: garantált sikertelenség

    SHARE
    Forrás: MaghiaRomania

    Olyan ez a marosvásárhelyi magyar politika, mint a magyarországi foci: rendkívül „innovatív”, viszont rajtunk kívül senki sem ismeri fel a benne rejlő zsenialitást. Nos, valahogy így esett az RMDSZ határozatjavaslatával is, amit nem átallottak innovatívnak nevezni, mintha a politikában ez valamiféle újdonságnak számítana, amit Vásárhelyen fedeztek fel, a Rózsa vendéglőtől fél méterre.

    De kezdjem az elején: Marosvásárhelyen immár 27 éve nem lehet megoldani azt, hogy az utcanévtáblák kétnyelvűek legyenek. Ez alatt a 27 év alatt adtunk vagy két polgármestert a városnak, és számtalanszor volt többségünk a helyi tanácsban, mégsem sikerült. A helyzetet kevésbé értők kedvéért szögezzük le: mind a román önkormányzatokról szóló törvény, mint a Románia által aláírt nemzetközi egyezmények, mind a román alkotmány megengedi, hogy a kisebbség nyelvén feliratozott utcanévtáblák legyenek. (Ahogy az intézmények kényelvűsítése ellen sincs semmiféle jogi akadály!)

    Az, hogy az RMDSZ nevű érdekvédelmi részvénytársaság Marosvásárhelyre kihelyezett gazdasági alegységének mindezt még nem sikerült összehoznia, az egyértelműen a politikai tehetetlenség és tehetségtelenség biztos és vitathatatlan jele, ennek pedig egyenes következménye az a tragikomikus helyzet, hogy az egykori Kinizsi Pál utca ma már a román, Paul Chinezu néven fut, ami magyarra visszafordítva annyit jelent: Kínai Pál. Siralmas? Az! És még nincs vége!

    Eljött az idei ősz, lejárt a szüret és gondolt egyet a helyi RMDSZ Zrt. és benyújtotta az általuk csak „innovatívnak” nevezett helyi határozati javaslatukat: ha nem megy úgy, ahogy eddig sem igazán próbáltuk, akkor lépjünk valami olyant, amiről még mi sem tudjuk, hogy hova vezet, de így még nem lépett senki, oszt’ jó lesz.

    És lőn: az RMDSZ azt javasolja, hogy változtassák meg a hivatalos utcanévjegyzéket. Igen, kérem, az utcák hivatalos, törzskönyvezett neve így nézzen ki ezek után: strada Tineretului – Ifjúság utca.

    A helyzet viszont az, hogy tetszetős mivolta ellenére ez a javaslat úgy hülyeség, ahogy van. Pedig tényleg tetszett elsőre. Szóval, a hivatalos utcanévjegyzék megváltoztatása után a lakosságnak kötelezően ki kell cserélnie a személyi igazolványát, népszerű nevén a buletint. Az még csak hagyján, hogy erre még a magyar lakosságot is alig lehet majd rávenni, de a románt biztosan nem, hiába tartalmazza a javaslat, hogy a személyi-csere költségét a Polgármesteri Hivatal állja majd. Az, hogy a románok nagy százaléka, és a magyarok jelentős része nem fog örülni egy újabb hercehurcának a hivatalosságokkal, az száz százalék!

    De, leszámítva azt, hogy az utánajárás, sorbaállás élményével így is gazdagodik majd a városlakó polgár, az új buletinhez kell a telekkönyvi kivonat, elvégre igazolni kell, hogy ott lakol, ahol mondod, és a telekkönyvi kivonaton pedig ez áll: strada Tineretului. Így, ennyi. Ami nem hivatalos, ugye, így elfogadhatatlan a személyi okmányokat kiállító osztályon. És a kígyó a farkába harapott.

    Nem véletlen, hogy Frunda György, akit sok mindennel lehet vádolni, de azzal aligha, hogy ne értene és értené a román joghoz és jogot, szóval az öreg szenátor a Gaga Rádióban tömören csak annyit nyilatkozott a határozattal kapcsolatosan, hogy az komoly alkotmányossági akadályokba ütközik.

    A CEMO pedig ennél is tovább ment, és Facebook-oldalukon tették közzé csípős kritikájukat az innovatív ötlettel kapcsolatban. A jogvédő szervezet véleménye tömören:

    „A jelenlegi jogi háttér alapján, a hivatalos dokumentumokban nem lehet kétnyelvű lakcímeket bejegyezni, következésképpen, a marosvásárhelyi RMDSZ által választott megoldásnak az égvilágon semmi köze nincs az innovációhoz, még kevésbé a magyar közösség jogaihoz, amelyeket az Alkotmány, a Közigazgatási Törvény és számos nemzetközi egyezmény biztosít”

    A Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) pedig egy átfogóbb elemzést is készített, amiből világosan kiderül, hogy az RMDSZ javaslata miért marhaság, ezt alább olvashatják:

    SAJTOKOZLEMENY_CEMO_10_27

     

    A CEMO ugyanakkor kikérte a kataszteri hivatal véleményét is, ez sem azt támasztja alá, hogy valami innováció történt volna, ráadásul a kataszteri hivatal véleményből kiderül, hogy a hivatkozott törvénynek (7/1996) köze nincs az utcanévtáblákhoz, ezt a 215/2001 -es törvény és a 1206/2001-es kormányhatározat szabályozza, ahogy azt eddig mindenki tudta. Mindenki, kivéve talán az innovációs burokban élőket.

    Alább a kataszteri hivatal véleménye, sárgával kiemelve a vonatkozó információ:
    ANCPI- válasz

     

    A POL javaslata:

    Egész más irányból közelítette meg a kérdést a Szabad Emberek Pártja (POL). A marosvásárhelyi tanácsban alig egy esztendeje, 2016 óta jelenlevő alakulat indulásból rámutat a korábbi kísérletek téves, és/vagy az ügyet egy későbbi időpontra eltoló, és/vagy egyáltalán nem a tárgyhoz tartozó határozatok hibáira azaz:

    A 2001-ből származó 39-es határozat úgy fogalmaz „a kétnyelvű táblák kihelyezése elvileg engedélyezett”. A POL szerint az „elvileg” megfogalmazás helytelen, nincsen azonnali és direkt hatálya, mellesleg ez a fogalom nem használatos a helyi tanács határozatainak során.

    A 371/2007-es helyi tanácsi határozat úgy fogalmaz, hogy a kétnyelvű utcanévtáblák „a törvényeknek megfelelő módon, egy tanácsi határozat alapján” kerülnek majd kifüggesztésre. Azaz, egy újabb tanácsi határozat rendelte volna el a kétnyelvű utcanévtáblák kifüggesztését, de ezt a tanácsi határozatot soha nem hozták meg.

    A 150/2015-ös határozat pedig nem az utcanévtáblákra, hanem az információs táblákra vonatkozott.

    Az érdekesség, és a tisztánlátás kedvéért jegyezzük meg 2007-ben magyar többség volt a tanácsban, ahogy 2001-ben is!

    A POL javaslata ezután tételesen felsorolja, mely román törvények, és mely Románia által is aláírt nemzetközi egyezmények engedik a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezését, alább megtekinthető a Szabad Emberek Pártjának javaslata:

    24 expunere si phcl ampasarea indicatoarelor stradale biligve in municipiul tirgu mures

     

    ÖSSZEGZÉS

    Van valami, amit mégis eredménynek, sőt, szép eredménynek könyvelhetünk el: az RMDSZ és a POL, látván, hogy javaslataik azonos célt szolgálnak a szavazás előtt tárgyalóasztalhoz ültek, és megállapodtak, hogy támogatják egymás javaslatát. Ez meg is történt, különben nem is ment volna át egyik javaslat sem, köszönhetően például annak a Sergiu Papuc pártjának, akit alpolgármesteri tisztségbe pont az RMDSz-es képviselők emeltek szavazataikkal egy magyar ajkú POL-képviselő, Győrfi Júlia ellenében. Az együttműködést kissé beárnyékolja, hogy Peti “akatolikusiskolalétezik” András úgy gondolta, hogy az alfahímek sportját, a farokméregetést mintegy hatalmi kivagyiságként használva megelőzi a POL-t, így a 31-es sorszámmal rendelkező RMDSZ-es javaslatot hamarabb tűzte napirendre a tanács, mint a 24-es POL-javaslatot. De ez már bagatell.

    A CEMO vihart kavart

    A CEMO gyorselemzése, és annak nyilvánossá válása után  az erdélyi magyar sajtó is visszafogottabbá vált az “innovatív” lépéssel kapcsolatban. Kali István, a marosvásárhelyi RMDSZ ügyvezető elnöke saját Facebook-oldalán válaszolt a CEMO kritikáira, íme:

    A félreértések megelőzéséért válaszolok a CEMO által megfogalmazottakra

    Számítottunk arra, hogy az elfogadott határozattervezetünk kivitelezése nem lesz zökkenőmentes. Azzal is számolunk, hogy egyes hatóságok majd megfogalmazzák kifogásaikat azzal kapcsolatosan, hogy marosvásárhelyi magyar közösséget miért nem illeti meg a magyar utcanevek kihelyezése, de arra sosem gondoltunk, hogy az elfogadott határozattervezetünk ellen egy magát magyar jogvédő szervezetnek titulált csoport fog elsőként kifogást emelni. Nem értjük, hogy mire jó ez, de magyarázatot nyer a mondás, miszerint magyar magyarnak farkasa.

    Elolvastuk a CEMO által megfogalmazott álláspontot. És sajnos igazolást nyert az is, hogy a szervezet ahelyett, hogy civil síkon hozzátenne az ügyhöz, inkább politizál.

    Az RMDSZ és a POL képviselői találkoztak és megegyeztek. Mi több, a POL egyik képviselője azt is elmondta, hogy az általuk beterjesztett tervezet az ügy back-up-jának is tekinthető, hiszen az RMDSZ javaslata egy jó megoldás. Megköszöntük, egyetértettünk és kezet fogtunk. Az eredményt ismerhetik a tanácsülésről.

    Ami az érveket illeti a CEMO szelektíven válogat és féligazságokból indul ki, hiszen az RMDSZ tervezete nem csupán a 7/1996-os törvényre hivatkozik, hanem az irányadó 63/2002-es kormányrendeletre is, ami szavatolja a tanács azon kizárólagos jogát, hogy utcákat nevezzen el. Ez történt.

    Az Országos Kataszteri Hivatal, válaszában egyetlen helyen sem írja le, hogy az RMDSZ által benyújtott határozat törvénytelen! Hiszen egyetlen cikkely sincs megemlítve, amibe a határozatunk ütközne. Sőt innovatív jellegét éppen azzal támasztja alá, hogy az országban még sehol nincs erre precedens.

    Kali István
    A Marosvásárhelyi RMDSZ
    Ügyvezető elnöke

    Tehát: jelen pillanatban két, megszavazott, tehát végrehajtandó határozati javaslat létezik, az egyik a POL-é, a másik az RMDSZ-é. Az utóbbiról talán már most kijelenthetjük, hogy nem valósul meg, ugyanis ahhoz annyi hivatalos okiratot kéne kicserélni (a 130 ezer lakosú Vásárhely minden polgárának személyijét – csak egy példa), miközben cégek, intézmények is arra kényszerülnek, hogy “lakcímet változtassanak”, hogy szinte kizárható, hogy egy ekkora ellenérdekeltségben sikerre vigyen az ember valamit.

    Ugyanakkor az RMDSz javaslata egy szempontból mégiscsak “innovatív”. Egy olyan problémára kínál megoldást, amely a polgármester basáskodása miatt létezik, és nem a román törvények szigora, nota bene: hiánya miatt. A kétnyelvű utcanévtáblákat úgy a helyi közigazgatási törvény, mind a Románia által aláírt nemzetközi szerződések (amelyek betartására az alkotmány kötelezi a román államot), mind Románia Alkotmánya megfelelő választ kínál. Na jó, nem megfelelőt, de mindenesetre olyant, amit eddig nem használtunk ki, nem is nagyon próbálkozunk vele.

    Az RMDSZ innovációja abban áll, hogy semmibe veszi ezen törvények létezését (amelyekre a POL egyébként nagyon okosan hivatkozik!), és egy saját kútfőből merített, érzésünk szerint kocsmában született ötletre építve megpróbál sikerre vinni egy olyan ügyet, amelyet egyébiránt saját lustaságának és érdektelenségének köszönhetően puskázott el korábban.

    Azonban mindennek nagyon rossz az üzenetértéke. Ugyanis egy polgármester – ezek szerint – nem kényszeríthető arra, hogy az állam törvényeinek megfelelően járjon el, és ilyen módon az alternatív, vagy, ha úgy tetszik innovatív megoldások korszaka virrad ránk. Mi értelme volt akkor a sok éves bukaresti küzdelemnek, melynek célja mindig az volt, hogy a törvényes kereteket megteremtse magyar létünk mindennapi megéléséhez?

    Kritiq.eu – Ghonzó