Iskolaügy a határon: nem, nem győztünk, de legalább nem vérzünk (még)

    Iskolaügy a határon: nem, nem győztünk, de legalább nem vérzünk (még)

    SHARE

    Győzelmi hangnemben számol be az erdélyi magyar sajtó a bíróság azon közelmúltbeli ítéletéről, amelyben a katolikus iskola alapítói ellen eljáró DNA vádiratainak EGY RÉSZÉT érvénytelenítette. Igaz, olyan ez az ítélet, mint a magyar narancs: nem tudjuk melyik részét, nem tudjuk, mi lesz a következő, nem tudjuk, mikor lesz ismét iskola, nem tudjuk, ki a felelős, hogy elrontották (de igen, tudjuk, csak az elit nem akarja kidobni sorai közül), és nem tudjuk, hogy az iskolában majdan végző nebulóknak mi lesz a sorsa, azon túl, hogy Nyugatra mennek pénzt keresni, na de legalább a mi javunkra ítéltek.

    A marosvásárhelyi iskola esete valószínűleg annak a tipikus példájaként vonul majd be az erdélyi magyarság amúgy sem túl vidám modernkori történelmébe – ha marad tájainkon írástudó, aki majd megírja –, mint a közösséget vezető elit párhuzamos valóságban élésének tipikus esete.

    A párhuzamos valóságban ugyanis a PSD-vel kötött alkuk, a magyar kormányfő és Dragnea közötti telefonbeszélgetés, egy kisebb zsarolás a magyar állam részéről kellenek ahhoz, hogy iskolát alapítson az ember. Mindezt persze megfejelve azzal, hogy a jogállam leépítésén fáradozó PSD-nek magyar segítő kezet nyújt az RMDSZ, cserébe pedig elfogadják a törvényt, miszerint a Parlament is alapíthat iskolákat, nemcsak az önkormányzat. Ez utóbbiról pedig Vass Levente, Marosvásárhely erős kezű RMDSZ-es vezetője számolt be alig leplezett lelkesedéssel. S miközben a párhuzamos valóságban minden szép és jó, épp csak glettolni kell még egy picikét, de a tető már nem ázik be, nos, aközben a rideg és szürke valóság kicsit másképp fest. Pontosabban: sehogy sem fest.

    Ugyanis az iskolák alapítását törvény szabályozza, és ennek a törvénynek nem feleltek meg a római katolikus teológiai líceum alapítói. Ez tény, eme tényt pedig a Kritiq.eu három részes oknyomozó riportjában már eléggé felfedtük. (Lásd ITT, ITT és ITT) Az azóta bekövetkezett eseményeket vizsgálva viszont egy olyan kép kezd kirajzolódni elénk, amely csöppet sem adhat okot derűlátásra, ez pedig elitünk, az erdélyi magyar elit olyan szűklátókörűsége, amely a későbbiekben végzetesnek bizonyulhat.

    Az, hogy törvényt sértett marosvásárhelyi RMDSZ frakció az iskola alapításának eljárása során, ma már tény. Ahogy az is, hogy mindezt kisebb helyi alkukkal próbálták elfedni, ami a nagypolitikában fújó más szelek miatt nem jött össze. Az iskola diákjai pedig időközben szétszóródtak, a Peti András -féle álláspont („az iskola létezik”) és a fogadkozások (megvédjük az iskolát) semmire sem voltak elegek, így az erdélyi magyar elit egyrészt a magyarországi kormányhoz fordult, másrészt úgy volt vele, ha már nem tudunk úszni, akkor kicseréljük a medencét, hátha az újban majd sikerül.

    A magyar kormány kétségkívül szokatlan, és erős nyomást gyakorolt a román kormányra, holott ez utóbbinak aligha lett volna esélye és módja befolyásolni az eseményeket: az iskola alapítás önkormányzati hatáskör, a DNA eljárását pedig nem lehet befolyásolni, az ugyanis az igazságszolgáltatás befolyásolását jelentené, a bírói kar függetlenségének megsértését stb. Csupa olyasmi, amit a mi balkáni tájainkon nem szoktak betartani, és ez most is így történik, vagy legalábbis annak látszik.

    Az első akadályt, lazán megkerülték, törvényt hoztak arról, hogy ezután a Parlament is alapíthat iskolát, igaz, azt nem tudjuk, hogy adott esetben átnyúlhat-e az önkormányzat feje felett, illetve ki és milyen felelősséget (ami némi anyagi áldozattal is jár, ugye?) fog viselni, azonban az tény, hogy a decentralizációért küzdő RMDSZ hatalmas lépést tett a központosított Románia irányába.

    Stratégiai értelemben: ha és amennyiben a jelenlegi törvény hibái miatt nem lehetett megalapítani a római katolikus iskolát, akkor a jelenlegi törvényen kellett volna változtatni. Ha azonban a jelenlegi törvénykezés jó, akkor egyrészt kár egy újabb törvénnyel hatalmat adni Bukarest kezébe (milyen alkupozíciókba hozza ez a román politikusi gárdát!), másrészt az iskola alapításának kudarcáért felelős helyi politikusokat kellett volna számon kérni.

    Ez utóbbi nem történt meg, ezen csodálkozni pedig nem is lehet, elvégre a Maros-parti város még Románián belül is következmények nélküli településnek számít, amolyan jogállami offshore-város, ahol nem számítanak a demokrácia írott és íratlan szabályai, cserébe viszont sikerült központosítani az iskolaalapítás kérdését, ami nekünk, erdélyi magyaroknak hamarosan fájó seb lesz – bár tévednék!

    Stratégiai értelemben továbbá: közhely, de igaz, egy kisebbségnek elemi létérdeke fűződik ahhoz, hogy a jog és a törvényesség legyen az úr az országban, és nem a változó kormányok kényének-kedvének legyen kitéve. Azzal, hogy az RMDSZ letett arról, hogy:

    • a: megnevezze azon felelősöket, akik elkúrták az iskolalapítást, majd törvényes úton ismét megalapítsa, illetve

    • b: új törvényt alkotott, és alkuival fogadtatott el a Parlamenttel, amellyel a kérdést központosítja

    bizony azt üzente a jövőnek, hogy a már lefektetett törvény egyrészt nem garancia semmire, másrészt, ha nem megy törvényesen, akkor nem a hibás törvényt kell kiegészíteni, módosítani, hanem Bukarestben kell megoldani, új törvénnyel, új alkukkal.

    Ilyenformán bármilyen törvény, bármikor megkerülhető, ha egy kicsit még központosítjuk az államot, és kicsit még alkudozunk.

    Viszont mi, itt a rögvalóságban nem tudjuk követni a törvénygyárat, és nem tudjuk, milyen alkukat kötöttek meg a mi rovásunkra, az viszont gyanítható, hogy a mostani bírósági döntés sokkal inkább köszönhető ezeknek a nem ismert alkuknak, mint a törvény és az igazságosság erejének.

    Bár ne lenne igazam!

    Ghonzó

    Kritiq.eu

    Kapcsolódó anyagok:

      – Iohannishoz fordultak a katolikus iskola diákjainak szülei

     – Vádat emelt a DNA a katolikus iskola igazgatója ellen

     – Egyszerűen oldódott meg a marosvásárhelyi katolikus iskola ügye: megszűnt az intézmény

     – A harc vége? Felszámolás előtt a marosvásárhelyi katolikus iskola