Hagyták az iskolát Marosvásárhelyen?

    Hagyták az iskolát Marosvásárhelyen?

    SHARE

    Marosvásárhelyen, többszöri helyszíncsere után az Erdélyi Római Katolikus Státus beruházásával, miután Körősi Albert-Kálmán építész tervei a kiírt pályázatot elnyerték, a szerényebb költségvetéssel Pápai Sándor által készített tervek alapján Csiszár Lajos építész kivitelezésével felépült 1903-1905 között a Főgimnázium iskolája, amely 1908-ban egy kollégiummal is bővült. A Klastrom utcai épületegyüttest, a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Főgimnáziumot a kommunista államhatalom 1948, augusztus 2-án a 176-os dekrétummal államosította.

    A kommunista időszakban hozott állami rendelet kimondta, hogy a rendeltben felsorolt intézmények állami tulajdonba kerülnek, felettük az Oktatási Minisztérium rendelkezik.

    „Pentru buna organizare si functionare a invatamantului public de Stat si pentru largirea si democratizarea invatamantului, toate bunurile mobile si imobile ce au apartinut bisericilor, congregatiilor, comunitatilor religioase, asociatiilor particulare, cu sau fara scop lucrativ, si, in general, particularilor, persoane fizice sau juridice si au servit functionarii scolilor de invatamant trecute, conform art. 35 din Legea invatamantului public, la Stat, trec in proprietatea Statului, atribuindu-se Ministerului Invatamantului Public, care le va intrebuinta pentru nevoile invatamantului.”

    A Hivatalos Közlönyben 1948. augusztus harmadikán megjelenő, majd ugyanazon esztendő szeptemberében némileg módosított törvény kimondja, hogy a Gyulafehérvári Püspökség tulajdonában levő oktatási intézmény, minden vagyonával együtt állami tulajdonba kerül.

    Edificiul si terenul intravilan al liceului din Tg. Mures, precum si internatul, cu intreaga avere, conform inventarului jurnal proprietatea romano-catolica a Episcopiei de Alba-Iulia.
    Terenul arabil din Tg. Mures al internatului din Tg. Mures, cu intreaga avere, conform inventarului jurnal, proprietatea Episcopiei romano-catolice de Alba-Iulia.

    Az 1989-es forradalom után

    még nyolc évnek kellett eltelnie, hogy az egykor erőszakkal és apelláta lehetősége nélkül elvett tulajdon sorsáról érdemi döntés szülessen. Ez volt az a bizonyos 7. számú, 1998-ban elfogadott törvény, amely tulajdonképp hatályon kívül helyezte a fent bemutatott 1948/176, az államosítást előíró rendeletet.

    Magyarán, megszűnt állami tulajdonnak lenni, és a józan paraszti ész azt diktálná, hogy ilyenkor automatikusan visszakerüljön annak a tulajdonába, esetünkben a katolikus egyházéba, aki 1948 előtt jogos tulajdonosa volt az államosított ingatlannak. Azonban Románia nem a józanság, és főképp nem az ész használatának gyakorlatáról híres, tehát az államosítás (magyarán: kommunista törvények által legalizált rablás) hatályon kívül helyezése után nem állt vissza automatikusan az eredeti állapot.

    A Római Katolikus Egyház elindította

    a visszaszolgáltatási procedúrát, és még hat évet kellett várni, amíg 2004-ben végül a bíróság is kimondta: a vásárhelyiek által csak Unirea líceumként ismert épületegyüttes, a hozzátartozó ingatlanokkal együtt a római katolikus egyházé. Érdekességként jegyezzük meg: a visszaszolgáltatást elrendelő bírósági döntést Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere megtámadta a bíróságon, egy ízben pert is nyert, formai okok miatt, ám végül 2005-ben lezárult a kínos procedúra és a római katolikus egyház lett az új tulajdonos, immár végérvényesen.

    Azonban már itt érdemes lenne megállni, és venni egy mély levegőt. Az általam megkérdezett, és az ügyre mélyebb rálátással bíró személyek véleménye szerint az 1998-as törvény megjelenése után az ingatlan a város tulajdonába került, ezt alátámasztja az a tény is, hogy később, 2004 után, amikor mát hivatalosan is a katolikus egyház az épület tulajdonosa az Unirea líceum tovább működhetett, az egyháznak pedig a Marosvásárhely Polgármesteri Hivatala bért fizet az épület használatáért – de erről majd később.

    Térjünk vissza 1998-ba:

    nagy valószínűség szerint az RMDSZ parlamenti frakciójának, (a Szövetség 1990 óta rendeletlenül képviseli a „restitutio in integrum” elvét, azaz, mindent, amit elvettek, azt szolgáltassák vissza), nyomására is, de végül hatályon kívül helyezik az államosítást elrendelő törvényt. Az eredeti állapot azonban nem áll vissza automatikusan, az épület még nem a katolikus egyházé, de már nem az államé. Amennyiben igaz, hogy 1998 és 2004 (a hivatalos visszaszolgáltatás időpontja) között a város tulajdonában van az épület, akkor adódik néhány kérdés, ami az RMDSZ marosvásárhelyi képviseletét illeti.

    Azaz, 1998 és 2000 között a városi tanácsban magyar többség van, a polgármester pedig, Fodor Imre, szintén magyar. Tudván azt, hogy az épület előbb vagy utóbb, de a római katolikus egyház tulajdonába kerül, illetve az a tény, hogy az iskolaalapítás önkormányzati hatáskör, adódik a kérdés: nem tehettek volna többet?

    A 2000-es évben Marosvásárhelyen a magyarság elveszti egyik szimbolikus pozícióját, a polgármesteri széket, ekkor kerül a város élére Dorin Florea.

    Azonban 2008-ig a városi tanácsban (magyarországi olvasóink kedvéért: a helyi önkormányzati képviselőtestület) RMDSZ-es képviselők alkotják a többséget. Mindenesetre ezek az évek csendben telnek, nyoma sincs annak, hogy a marosvásárhelyi magyarság, a helyi vezetőin keresztül akarnának bármit is lépni, tenni a római katolikus líceum ügyében.

    Az ügy másik aspektusa, hogy a visszaszolgáltatási határozat előírta, hogy öt évig nem lehet megváltoztatni az ingatlan korábbi felhasználási célját. Ez nehéz helyzet elé állította a katolikusokat is, lévén nem túl előnyös pozíciót biztosított nekik a polgármesterrel folytatott tárgyalásokon. Az elhúzódó telekkönyvezés után végül 2008-ban bérleti szerződést írnak alá a felek: a római katolikus egyház képviselői, és Dorin Florea polgármester, a szerződés 15 évre szól.

    Hogy miért ennyire?

    Holló László, Római Katolikus Státus ügyvezető igazgatója a Transindex.ro portálnak adott nyilatkozatában elmondta, hogy akkoriban még úgy látták, nincs meg a kellő kapacitásuk egy katolikus líceum beindítására. 

    Amint az említett interjúból is kiderül, a polgármesteri hivatal mulasztása miatt – bérhátralékot halmoztak fel – a szerződés felbontásra kerül. Ezzel párhuzamosan a katolikus egyház úgy dönt, hogy mégiscsak elindítja a Római Katolikus Teológiai Líceumot, ezen szándékukat jelzik is a polgármesternek és hivatalának, elkezdődnek a tárgyalások.

    Ez 2013-ban történt.

    Adódik a kérdés:

    ha a római katolikus egyház 2012 júniusában felbontotta a szerződést, és az első egyházi osztályok csak 2015-ben indulnak, akkor három évig az Unirea kollégium ingyen használta volna az épületeket?

    A Romániában szokásos hercehurca java viszont még csak most kezdődik. Amint említettük, egyszerű önkormányzati határozattal létre lehetett volna hozni az iskolát.

    Ez a határozat végül csak megszületik, keresztségben a 271/2014 nevet kapja.

    hclm-271-1

    (Lásd a csatolt dokumentumot).

    Azonban sokáig nem lehet örvendeni, Maros megye akkori prefektusa, Liviu Oprea bíróságon támadja meg ezt a határozatot a megyei ispánság (prefektúra) nevében. A határozat bírósági megtámadása félzúdulást vált ki a magyarság vezetőinek körében, Victor Ponta akkori miniszterelnök végül meneszti is állásából a bedühödött prefektust. A román törvények szerint azonban, ha a prefektúra támad meg egy önkormányzati határozatot, akkor az, a bíróság döntéséig felfüggesztésre kerül. A politikai pletykák szerint a katolikus iskola beindítása része volt az RMDSZ országos vezetése és Ponta közötti alkunak, a prefektus menesztését is sokan ebbe a kontextusba helyezik.

    2015. március 13-án megszületik a döntés: a 271-es számú határozatot érvénytelenítik, a 268/2014-es önkormányzati határozatot pedig csak részben, azaz, annak csak a negyedik cikkelyét. Ez az, ami az iskolahálózatokra vonatkozik, és amit 2014. szeptember 16-án fogadtak el, egy nappal késve le a hivatalos tanévkezdést. Lásd az alábbi dokumentumot:

    hclm-268-1

    Magyarán, és érthetően: a bíróság 2015. március 13-án szinte az összes olyan helyi önkormányzati határozatot érvényteleníti, amely alapján a Római Katolikus Líceum működhetne.

    Mit csinál az RMDSZ marosvásárhelyi frakciója?

    Semmit. Annyira semmit, hogy, a mából visszanézve talán úgy is értelmezhetnénk, azt sem tudják mi történik körülöttük. Peti András úgy értelmezi Oprea prefektus akcióját, hogy annak semmilyen káros következménye nem lesz a római katolikus iskola beindítására nézve.

    Miért? Mert nem az iskolalapításról szóló határozatot támadta meg, hanem az iskolajegyzékről szólót, azon az alapon, hogy az késve lett elfogadva. Magyarán, a 268-as határozatot, amit szeptember 16-án fogadtak el. Hogy akkor a bíróság később mégis miért a 271-es határozatot érvényteleníti, és ezzel a lehetőséggel miért nem számolt Peti András, nos, ez számunkra rejtély.

    Idézzük szó szerint Peti András Erdély FM-nek adott, és 2014. december 19-én adásba került interjújából:

    „Peti András alpolgármester azt mondta az ErdélyFM-nek, szerinte a prefektus lépése nem jelent majd visszalépést az iskola ügyében, hiszen Vasile Oprea nem az iskola létrehozását támadta meg, azonban azt nem tudja, milyen következményei lehetnek jogi szempontból. Törvény szerint automatikusan felfüggesztik azt a határozatot, amelyet a prefektus megtámad, csakhogy az iskolában folyik a tanítás” (Kiemelés tőlünk – a szerk)

    WTF? Nem tudja? És nem jelent visszalépést? Nos, a DNA csattanós választ adott idén ősszel, amikor megelégelve az átláthatatlan helyzetet lépett, és pont visszafelé. Vagy a fentiek ismeretében, előre?

    Az tény, hogy

    az ügy nagyrészt adminisztratív hibákra,

    pontosabban, adminisztratív hibák tömkelegére vezethető vissza, azonban a polgármester úgy utal ki 1,5 millió lej (nagyjából 330.000 euró) közpénzt az Unirea líceum épületeinek a felújítására, hogy attól teszi függővé az összeg odaítélését, ha elindulnak a katolikus osztályok. És ez bizony már közpénz, ezt említi a DNA nyilatkozata is.

    A DNA nyilatkozatából többek közt kiderül, hogy a katolikus osztályok beindulása volt az 1,5 millió lejes felújítási költség feltétele, ám a Római Katolikus Líceum egy percig sem működött jogszerűen. A DNA szerint erről mind Somesan Stefan, mind Tamási Zsolt tudott, legalábbis tudniuk kellett volna.

    A Kritiq.eu értesülései szerint viszont a marosvásárhelyi RMDSZ frakciót több ízben is figyelmeztették az ügyre rálátással bíró, és a román jogrendben eligazodó magyarok, hogy lépni kéne, mert a helyzet nem tűr halasztást.

    Nem léptek.

    Mára pedig 328 gyermek nem tudja mi lesz a sorsa, egy olyan intézménybe jártak, amely hivatalosan nem létezett és nem volt akkreditálva, így a folyó évi tanulmányaikat – elvileg – nem is ismerik el.

    Kritiq.eu

    II. Rész itt.