Kik hagyták az iskolát? Tanulságok és következtetések

    Kik hagyták az iskolát? Tanulságok és következtetések

    SHARE

    A Kritiq.eu portál két külön cikkben is foglalkozott a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum körül kialakult bonyodalmakkal. A városi helyi tanács határozatai körül kialakult káosz, a DNA érthetetlen és megmagyarázhatatlan szigora mind-mind témája volt cikkünknek. A harmadik, zárónak szánt részben az ügy tanulságait, következtetéseit és következményeit kíséreljük meg összeszedni.

    Azt hiszem minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy a marosvásárhelyi RMDSZ frakció nem állt a helyzet magaslatán, ami a tanácsi határozatokkal való eljárást, azok megalkotását és folyamatos figyelemmel kísérését illeti.

    És ez felvet néhány kérdést

    Fölöttébb különös, sőt, már-már megmagyarázhatatlan, hogy 2015 januárjában, amikor tudvalevő volt, hogy a prefektus feljelentése nyomán az eredeti, iskolát megalapító 271/2014-es határozat érvényessége felfüggesztésre került, akkor miért tették be a városi iskolahálózatba a Római Katolikus Teológiai Líceumot? Azaz, miért gondolta, ha egyáltalán gondolta, azt a marosvásárhelyi RMDSZ-es képviselők egy része, hogy ezzel a bizonyos 33/2015-ös határozattal minden veszélyt elhárít?

    Az is kérdés továbbá, hogy a bíróság 2015. márciusi döntése után, amikor is az iskola megalapításának szándékát kinyilvánító tanácsi határozat immár végleg érvényét vesztette, akkor miért ült mégis ölbe tett kézzel a városi tanácsban helyet foglaló magyar képviselet? A tavalyi esztendő március havától egész idén őszig bőven volt idő átnézni a vonatkozó jogszabályokat, új határozatokat meghozni, és megelőzni azt, hogy jogalap jöjjön létre a katolikus iskola működésének megakadályozásához.

    Mindehhez, ha nem is magyarázatként, de a megértéshez némi támpontként szolgálhat Peti András korábbi nyilatkozata, amikor az Erdély FM-nek azt találta mondani, hogy a prefektus lépése (ti: az alapítást elrendelő tanácsi határozat bírósági megtámadása) nem jelent visszalépést az iskola ügyében.

    A szakmai kompetencia hiánya?

    Az iskolaügy egyébiránt egy sokkal mélyebb problémára is ráirányította figyelmünket. Arra, hogy az erdélyi magyarság érdekeinek érvényesítéséhez szükséges ugyan az erős parlamenti képviselet, de önmagában ez nem elégséges. Arról ugyanis csak a nagyon elvakult RMDSZ-ellenes magyarokat kell meggyőzni, hogy a parlamenti magyar jelenlét nélkül nincs az államosítást eltörlő törvény, nincs az ingatlan 2004-es visszaszolgáltatása – hogy csak a jelenlegi iskolaügynél maradjunk. Vagy: ha mégis van, akkor nem ebben a formában, hanem sokkal szegényesebb eredménnyel zárult volna az iskola visszaszerzése.

    Mint cseppben a tenger, úgy mutatja meg ez a helyzet az erdélyi magyarság körül tornyosuló problémahegyek egyik legsúlyosabbikát: a szakmailag felkészült helyi elitek hiányát. A marosvásárhelyi magyarság helyi vezetői, a Benedek-féle RMDSZ-től a mostani konglomerátumig, mondhatni minden lehetőséget megkaptak a Bukarestben dolgozó magyar képviselőktől és szenátoroktól, hogy a város magyarságának fontos ügyeiben előreléphessenek. A román törvények szabályozzák és engedik a kétnyelvűséget, az iskolaalapítást a helyi önkormányzatokra bízzák stb. Ne legyünk naivak, és ne bújjunk a szekrény mögé: az RMDSZ bukaresti jelenléte nélkül ezek a törvények nem, vagy legalábbis nem így kerültek volna be a román jogrendbe, és ez a kérdés független attól, hogy mit gondolunk a nevezett képviselet korrupciós faktoráról. A szükséges helyzet megteremtődött, és nem tegnap vagy tegnapelőtt, hanem már jó néhány éve, mégsem sikerült ezzel élnie a vásárhelyi magyarságot a helyi tanácsban képviselő RMDSZ-tagoknak. A törvény megengedi a kétnyelvű feliratokat, immár tíz esztendeje legalább, és a 21. század derekán még mindig probléma ennek megvalósítása abban a városban, ahol a legnagyobb lélekszámú magyarság él.

    Az erdélyi magyarságot Budapestről stratégiai szemmel vizsgálók számára – értsd: a velünk szemben több mint jóindulatot tanúsító Orbán-kormány – Marosvásárhely csak a térkép széle, az átugrandó település. Nem sikerül a város magyar vezetőinek a nemzetpolitikának nevezett, és újabban fölöttébb népszerű stratégiai asztalra helyeznie városunkat. A magyar konzulátus csak álom, a befektetők erre felé sem dugják az orrukat, a kulturális élet hanyatlik, a legnagyobb lélekszámú magyarságot magáénak tudó város pedig Erdély-szinten lassan nem is létezik.

    Mindez felveti a kompetencia kérdését: a jószándékot maximálisan feltételezve, nem lehet, hogy a választottjaink nem értenek ahhoz, amire leszerződtek?

    Pedig lehetett volna másképp is

    Menjünk csak vissza az időben, és nem túl sokat, csak az idei esztendő tavaszáig. Emlékszünk még arra kisebb-nagyobb botrányra, ami az RMDSZ városi listája kapcsán alakult ki a választási kampány alatt? A városi RMDSZ ugyanis következő személyeket és a következő sorrendben látta volna szívesen a városi listán:

    Peti András, dr. Magyary Előd, Szászgáspár Barnabás, Csíki Zsolt, Bakos Levente, Mózes Levente, Bakó Szabolcs, Kovács Lajos, Novák Zoltán, Furó Judit, Boros Gyula, Kovács Géza

    A TÁT-ban ez az első lista gyengesége óriási vitát váltott ki, és elfogadhatatlannak ítélte meg ezért felülírta. Íme a TÁT listája:

    Peti András, Portik Vilmos, Tamási Zsolt, Furó Judit, Novák Zoltán, Szászgáspár Barnabás, Bakó Szabolcs, Csíki Zsolt, Bakos Levente, Józsa Tibor, Makkai Gergely, Vajda György

    Másnapra a vásárhelyi RMDSZ szervezet vezetői viszont mégis az első lista, azaz annak némileg, de nem lényegileg módosított változatát nyomták le a vásárhelyiek torkán.

    Igen, jól látja a kedves olvasó: a harmadik, befutó helyen az a Tamási Zsolt neve olvasható, aki a katolikus iskola igazgatója, és jelenleg a DNA vendégszeretetét kénytelen elfogadni, ha nem is élvezi annyira. Az persze egyáltalán nem biztos, hogy amennyiben a TÁT listája kerül ki győztesen, és Tamási Zsolt képviselő lesz a helyi tanácsban, akkor a DNA nem bolygatta volna meg az iskolát. Az viszont biztos, hogy ebben az esetben egész más felállásban lehetne felvenni a kesztyűt, nem beszélve arról, hogy Tamási Zsolt meg- és beválasztása esetén benyújtásra került volna az az újabb tanácsi határozat, amelyet pár magyar javasolt, és a POL segítségével ehhez a határozathoz meg is lett volna a szükséges többség. A 2016/17-es tanévet a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum ilyenformán teljesen legálisan kezdte volna.

    Persze, a mi lett volna ha nem történelmi, és nem tudományos jellegű kérdés, azonban az eset azért is érdekes, mert rávilágít arra, hogy a helyi elitek miként tudják felülírni az országos vezetés akaratát, valamint arra is, hogy a helyi vezetés nem mindig hoz jó döntést, csak azon az alapon, hogy ők a helyiek, ők ismerik jobban a viszonyokat.

    A DNA pedig túltolta a biciklit

    Ez egyértelmű. Ugyanis bármily súlyos mulasztás gyanúja is vetül a marosvásárhelyi RMDSZ-es tanácsosokra, azért ez még mindig nem több mint adminisztratív hiba. Ilyen hiba esetén a DNA lépése akkor is a furcsa és megmagyarázhatatlan kategória, ha az iskola kapcsán törvénytelenül felvett fizetések, illetve a másfél millió lejes, renoválásra szánt közpénz esete forog fenn. Előbbi esetben, a DNA által hivatkozott jogszabályok szerint az iskola takarítónője is bűnös, mert felvette a fizetését, utóbbi esetén pedig szintén adminisztratív hiba folytán kiutalt összegről beszélhetünk.

    Nem csoda, ha az erdélyi magyarság farkast kiált, hiszen a DNA ezzel a lépésével az iskola létét, és az ott tanuló diákok jövőbeni sorsát tette kétségessé, holott az ügy kapcsán elég lett volna egy figyelmeztetés is az állami hatóságok részéről. Valami olyasmi, hogy itt némi hiányosság van az alapító okiratok kapcsán, legyenek szívesek pótolni.

    Romániában viszont kampány van, és nem mehetünk el az ügy mellett anélkül, hogy feltegyük a kérdést: mi van, ha politikai döntés született a magyarok jogainak, lehetőségének megnyirbálásáról, ennek pedig látványos eszköze volt a DNA lépése. A kérdés már csak azért is indokolt, mert Kolozsvár magyar alpolgármesterét, és az erdélyi magyarság egyik sikeres és hiteles politikusát, Horváth Annát annak kapcsán vonta vizsgálat alá a DNA, hogy – állítólag – elfogadott húsz jegyet az Untold fesztiválra.

    Mindezt összehasonlítva azzal, hogy eurómilliók tűntek el Brassó- Nagyvárad autópálya meg nem építése kapcsán eléggé piti ügynek számít, hacsak tényleg nem az a rejtett cél, hogy lefejezzék az erdélyi magyarság vezetőinek utánpótlását.

    A DNA marosvásárhelyi nyomozása mindeddig elkerülte az oktatási minisztériumot is, ami külön történetet is érdemelne, ugyanis a minisztérium honlapján mai napig szerepel a Római Katolikus Teológiai Líceum, mint működő iskola, és önálló jogi személy, és már csak ennyiből kiindulva is túlzás azt feltételezni, hogy Tamási Zsolt rosszhiszeműen járt el, tisztában volt a törvénytelen helyzettel, mégis felvette a fizetését.

    Rossz idők járnak az erdélyi magyarságra, de volt már rosszabb is

    Az idei esztendő tényleg próbára tette az erdélyi magyarság idegeit: székely terroristák ügye, angol riportban statisztaként szereplő, és fegyverrel hadonászó magyarok, iskolabezárás, kétnyelvű feliratok körüli háború, az RMDSZ kampányplakátjainak betiltása stb. Lenne amit sorolni.

    Nem segít ügyünknek az sem, hogy az ügyeletes RMDSZ-ellenes magyar tábor hangadói – ha van rajta sapka, ha nem – szem elől tévesztve a lényeget folyton a magyar érdekképviselet ellen hangolják a közvéleményt. Jó példa erre a katolikus iskola melletti szolidaritási tüntetés. Miért tüntet az RMDSZ? – kérdezte fennhangon ez a tábor, miközben tudjuk jól, ha nem szervezett volna tüntetést, akkor az lett volna a baj. A túlfeszült lényeglátás semmivel sem jobb a hamis realizmusnál, és mi, erdélyi magyar szavazók is ideje lenne megtanuljuk a különbségtételt, nevezetesen azt, hogy az RMDSZ országos vezetés, az RMDSZ mint országos szervezet nem oldhat meg mindent, amit a helyieknek kéne megoldani, azt viszont nekünk kell kikövetelnünk, hogy Kelemen Hunor és csapata tegyen rendet a hátországban, különben mi is a baronii locali kezére jutunk, dacára minden hangzatos és szép politikai sikernek.

    Felcser V. Örs