Miért félünk mindentől?

    Miért félünk mindentől?

    SHARE

    Aki az elmúlt időszakban egy kicsit is követte a romániai médiában zajló eseményeket, az könnyen azt gondolhatná, hogy már csak néhány nap választ el minket az apokalipszistől.

    Jómagam is értetlenül néztem a napról napra fokozódó amatőr drámajátékot a tévében, s felmerült bennem a kérdés, hogy mi szükség van erre? Alapjában véve, a média elsődleges feladata az információközlés/ továbbítás, nem pedig a félelemkeltés. Félreértés ne történjen, ezzel most nem azt akarom mondani, hogy nincs ok aggodalomra a mostani helyzetet illetően, sőt, épp ellenkezőleg, kellő komolysággal kell hozzáállni a dolgokhoz, de ami most zajlik a médiában, azt semmiként sem tartom elfogadhatónak. A történelem során emberiség számtalanszor került már hasonló vagy sokkal súlyosabb helyzetbe, de ennek ellenére még itt vagyunk, és meggyőződésem, hogy a COVID-19 után is itt leszünk.

    Elkezdtem válaszokat keresgélni a bennem felmerülő kérdésekre, ezért fellapoztam régi olvasmányaimat. Ekkor bukkantam rá Gianni Vattimo Weak Thought (Gyenge gondolkodás) című könyvére, amelyben az olasz filozófus arról ír, hogy a posztmodern (élet)tapasztalat már nem viseli az erős lét jegyeit. A posztmodern korszakban a lét erős formája, a történelem felbomlott, s egymáshoz lazán fűződő kisebb történetekké alakult át. Ezzel egyetemben az igazság is darabokra hullott, s már csak „visszhangként” van jelen mindennapjainkban.

    A bomlás folyamata a gondolkodást sem kímélte. Míg a klasszikus európai filozófusok műveit, gondolkodását az erős lét határozta meg (vagyis rendszerekben gondolkodtak, egy egészként látták a világot), a posztmodern gondolkodást a gyenge lét határozza meg, ami azt jelenti, hogy csak részekben gondolkodunk, nem egészben. Magyarán, minden relatív, vagyis egy részt egy másik részhez viszonyítva ítélünk meg. Példaként megemlíthetjük az igazság fogalmát. Napjainkban nem létezik egyetlen igazság, amelynek egyetemes értéke lenne, hanem számos részigazságból áll össze az igazság fogalma, s a részigazságok értékét az egymáshoz való viszonyuk alapján ítéljük meg.

    Mindezt rávetítve a mai média világára, azt láthatjuk, hogy mindenki, aki szóhoz jut, megítéli az aktuális helyzetet saját tudása és belátása szerint. Mivel a liberális demokrácia egyik alapköve a szólásszabadság, ez a számtalan vélemény eljut a nagyközönséghez, s az egyszerű (tévé)néző/(újság)olvasó/(rádió)hallgató már-már azt sem tudja, hogy kinek higgyen. A média szakemberei ezt nagyon jól tudják, és különböző trükkökkel próbálnak minélt több „hívet” szerezni maguknak. Az egyik ilyen trükk a félelemkeltés. Az emberi lét egyik meghatározó tényezője a félelem, amely a legerősebb emberi érzések közé tartozik. Minél jobban felkeltik a félelem érzetét a nézők/olvasók/hallgatók soraiban, annál biztosabb a siker, mert aki fél, azt nagyon könnyű befolyásolni.

    Sajnos az emberek többségében ez nem tudatosul, és zavartalanul bolyonganak egy olyan szűk világban (pontosabban, a világ egy olyan szűk részében), amelyet egy adott adás/rovat tár eléjük a félelemkeltés rögös útján. Az egyetlen kiút ebből a gyenge gondolkodáson alapuló létből a kritikus gondolkodásmód, amelynek alapvető tulajdonsága, hogy mindent megkérdőjelez. Csak úgy igazodhatunk el a posztmodern korban, ha minden egyes információt megkérdőjelezünk, és csak utána ítéljük meg az adott helyzetet, problémát.

     

    Háziolvasmány

    Gianni Vattimo, Weak Thought, translated by Peter Carravetta, SUNY series in Contemporary Italian Philosophy, 2012. Translation of Il pensiero debole, Feltrinelli, Milano, 1983


    Szakács Szabolcs-Lehel