Mint az elvtársi időkben: telefonon beszélte meg a kényes ügyeket Viktor és...

    Mint az elvtársi időkben: telefonon beszélte meg a kényes ügyeket Viktor és Dragnea

    SHARE

    Olvasom, hogy Orbán Viktor, aki nem mellesleg Magyarország miniszterelnöke felhívta telefonon (vagy őt hívta fel telefonon, érdekes lenne ezt pontosan megtudni) Dragnea Liviu urat, aki per pillanat semmiféle hatalmi kompetenciával nem rendelkezik a román államhatalmi gépezeten belül, legalábbis nem hivatalosan, hogy aszongya megoldja a katolikus iskola ügyét, lesz, lesz, lesz…

    Kicsit olyan érzésem van, mint a régi, elvtársi időkben, amikor még élt a piros telefon és a forró drót, és komoly, államközi kérdéseket tudtak megoldani az „erős elvtársak”.

    Ismételjük el sokadjára: a marosvásárhelyi római katolikus gimnázium eleve törvénytelenül lett megalapítva, erről már mi is írtunk korábban, de nem kell hozzá sem komolyabb újságcikk, sem négy osztálynál több, hogy tudjuk: szar volt/van és a jelek szerint lesz a palacsintában.

    Így aztán a telefonhívás kétélű fegyver: hiába örömködik a közelgő magyarországi választásokra jó előre csontig benyaló Kelemen Hunor, hogy aszongya sürgősségi kormányrendelettel, illetve valamilyen más, farizeusi törvényalkotási módon lesz katolikus iskola, mert, ezt most előre leszögezem: nem lesz. Ha lesz is, akkor sem az idők végezetéig, az első adandó alkalommal elmeszelik ismét, mert iskolákat nem lehet sem törvénytelen tanácsi határozatokkal, sem telefonhívásokkal megalapítani. Akkor sem, ha Peti Andrásnak hívják az embert, akkor sem, ha Orbán Viktornak. Amúgy érdekes kérdés lenne megvizsgálni, ki ad tanácsokat Viktornak ez ügyben, mert erős a gyanúm, hogy az illető minimum nem kellően felkészült az ügyben, és könnyen csapdába csalhatja a magyar miniszterelnököt, akinek – egyezzünk meg – nem ez lenne a dolga. Nem, mert erre ott van az az érdek-képviseletünk, aki négy évente megígéri, hogy megvéd minket a sátáni román államtól és kiharcolja nekünk a földi paradicsomot, de, a jelek szerint egy iskolát sem volt képes tető alá hozni, és igazán nagy bajba lennénk, ha nincs az a piros telefon.

    Márpedig a baj marad, akárhogy is reménykedjünk, mert hiába az újabban komoly diplomáciai ámokfutást végző Szijjártó Petike keménykedése, az OECD tagság mégiscsak súlyos eurómilliárdokról szól, és megnyugtatok mindenkit, súlyos eurómilliárdokat nem szoktak megzavarni holmi iskolaalapítások, etnikai villongások.

    Legyen egy kis eszünk: Orbán nem azért beszélt Dragneával (érdekelne, hogy Dragnea milyen minőségben tett ígéreteket…), mert a katolikus iskolát akarta volna megmenteni – bár ez sem lenne ellenére – hanem azért, mert Petike az USA legjobb kelet-európai barátját fenyegette meg valami olyannal, ami eurómilliárdokat jelent, és ezt kellett valahogy elsimítani.

    Szóval jó lenne nem hátradőlni, és nem várni arra állandóan, hogy Viktor majd megoldja. Egyrészt nem tud mindent megoldani, másrészt nekünk sem jó az, ha minden egyes bánatunkra Budapest próbál meg vigaszt nyújtani.

    A kérdés adódik: hol van az önálló arcéllel bíró, egykori karakán RMDSZ?

    Kritiq.eu