Putyin, a református díszpolgár és a magyar külügy ámokfutása

    Putyin, a református díszpolgár és a magyar külügy ámokfutása

    SHARE
    Putyin első látogatására készülő rajongók (Kép forrása: Szabó Balázs - Heti Válasz)

    Rövid időn belül immár másodjára látogat Magyarországra Vladimir Putyin orosz elnök, ami – tekintve a nemzetközi politikai helyzetet – minimum fura fényt vet ránk, magyarokra, igaz, semmi másért nem találkozik Orbánnal, csak a gázszerződés miatt. Igen, persze.

    A fény annál is furábban törik meg a Duna parlamenti szakaszának felszínén, ha hozzátesszük azt is, hogy Macron francia elnök látványosan elkerülte Budapestet (és Budapest testvérét, Varsót) ellenben sikeresen törte meg a V4-ek egységét azáltal, hogy Csehország és Szlovákia elnökeivel találkozott, nem mellesleg a Bécs-Prága-Pozsony tengelybe is életet lehelt, így aztán a visegrádi négyek közül ketten versenyezhetnek önmagukkal, ami a globális politikában annak az egyértelmű jele, hogy egyik szövetség előbb-utóbb feloszlik. Magyarán: csődközeli helyzet.

    A baloldali káröröm sem maradt el ennek kapcsán, Orbánnal nem akar szóba állni a francia elnök, mert Viktor illiberális antidemokrata, bezzeg Iohannis és Románia – szólt a fáma, csak épp azt felejtik el rendszerint hozzátenni úgy a bal- mint a jobboldali firkászok a globális képlethez, hogy az államfők nem valami finnyásak, ha demokráciáról van szó. Semmiféle morális gát nem szabott korlátot a korábbi francia elnökök romániai látogatásainak, legyen szó az Iliescu-rezsim által fémjelzett „eredeti demokráciáról” vagy a jelenlegi Dragnea-féle jogállami leépítésről. Ahogy Chirac korábban a bányászjárásról, úgy most Macron sem ejtett egy szót sem az épp gőzerővel zajló jogállami leépítésről, amit a román szociáldemokraták űznek meg-megújuló erővel. (Az igazságszolgáltatás reformja néven a parlament – és ezáltal a kormány – alá rendelnék az ügyészséget, a felügyeleti szerveket stb.)

    Persze mi, magyarok bízunk a Bem térben, hogy képes a hülyeségre és a cinizmusra balfaszul reagálni, és nem csalódunk – a leköszönő holland nagykövet adott egy minden ízében antidiplomatikus interjút a jobbára senki által nem olvasott 168 Órának. Tény s való: egy nagykövet akkor enged magának ilyen nyers véleményt, ha lenézi azt az országot, ahol szolgál. A holland nagykövet számára mi csak Nyugat egyik gyarmata vagyunk, igaz, a Munka Törvénykönyvének korporációk ízlésének történő átszabási kísérlete is igazolhatta ebbéli véleményét, de akkor is, diplomata így nem beszél, hacsak nem az az álláspontja, hogy semmibe veszi Magyarországot. Az is tény, hogy van igazság abban, amit a holland nagykövet állít, de Hollandia valahogy kéne érezzen annyi önkontrollt maga felett Srebrenica óta, hogy kelet-közép-európai ügyekben a véleményét megtartja magának. Másképp fogalmazva: nehéz úgy számon kérni a magyar kormányon a demokráciát, hogy a béke fenntartására kiküldött katonáid alig húsz évvel ezelőtt ölbe tett kézzel néztek végig egy közepes méretű népirtást a Balkánon.

    Szijjártó Péter azonban csihányra pisilt azon a reggelen, amikor az interjú kezébe került, így aztán a legröhejesebb választ adta, amit csak lehetett. Két hisztiroham között hazarendelte a Hollandiába akkreditált nagykövetünket, ami ugye biztos, hogy megoldja a helyzetet, és a gazdasági kapcsolatoknak is jót tesz. Örök ellenérv, hogy a holland kormány civil szervezeteket finanszíroz, ez persze rögtön előjött a kormánypárti sajtóban, nagyvonalúan elfeledkezve arról, hogy a hollandok elég rendesen pénzelik a református egyházat is, azzal sem törődve, hogy per pillanat, bármilyen furának tűnjön, de így van: több magyar dolgozik Hollandiában, hogy korábbi devizahiteleit kifizesse, mint ahány holland jár be árut feltölteni a budaörsi Auchanba.

    S feleim, lássátok ím szemeitekkel, ebbe a közegbe csöppent bele újra Putyin. A jobbos bértollak már hegyezik pennájukat, valahogy meg lesz ez is magyarázva, a kereszténységet a hanyatló nyugat ellenében védő orosz államról szólnak majd a regék, meg érdekekről, ilyesmik. A balosok eltemetik a magyar demokráciát, ahogy azt 27 éve teszik, rendszerint érvek híján, saját ízlésükre támaszkodva.

    A magyar politikai elitet pedig semmi sem zökkentheti ki az önmagukról alkotott Messiás-képre alapozott gondolataiból. Még az olyan széles körben is seggnyalásnak minősített esetek sem, hogy a kálvinista Róma egyeteme adományoz díszpolgári címet Putyinnak a Paks2-ért, szóval: Áve, Vlagyimir, morturi te salutem!

    Ghonzó

    Kritiq.eu