sZempöl a Moszkvában – Nagyvárad

    sZempöl a Moszkvában – Nagyvárad

    SHARE

    Május 8-án a Festum Varadinum keretein belül a sZempöl Offchestra is Nagyváradra látogatott. Szabadtéri koncertjüket sajnos elmosta az eső, így a Moszkva Kávézóban került sor a zenebonára. A váratlan helyszínváltás, gyors pakolászás mellett is egy nagyszerű bulit csaptak a fiúk, és természetesen a pálinka most sem maradt el.

    A koncert után Bocsárdi Magor válaszolt egy pár kérdésünkre.

    A mai koncert nem igazán akart a terv szerint haladni, még a vonód is elszakadt. Milyen érzés volt?

    Ilyet még soha nem láttam. Húrom már szakadt el, de vonóm.. Tényleg, még másnál se láttam ilyet, egyszerűen kilőtte magát. Általában van, hogy elszakad egy-két szál szőr, de hogy az összes. Ez így szépen jellemezte szerintem az egészet, pont rárakta még azt a kellő lapátot. Tényleg, ez már annyira groteszk volt, én már nem tudtam mérgelődni sem, az egész helyzet amúgy is olyan volt, hogy ezután átfordult viccesbe.

    Elég húzós napotok volt. Hogy bírtátok?

    Igen, hát elindultunk Szentgyörgyről reggel hatkor, utaztunk hét-nyolc órát, megérkeztünk, szereltünk két órát s akkor egyszercsak szóltak, hogy nemsokára jön egy igazi zápor. Volt tíz percünk, hogy így lekapjuk az egész színpadot. Életünkben először hoztunk egy LED falat is magunkkal, amit felszerelni nem kis munka volt, és akkor gyorsan szét kellett szedni azt is. Szerencsére elég jól sült el, kiderült a csapat ereje. Gyorsan behordtuk a hagszereket egy gang alá s akkor szóltak, hogy fel kéne vinni mindent a Moszkvába. Egy csomót vaciláltunk, ötször összevesztünk, a csapat fele azt mondta, hogy ezt nem kell vállaljuk. Végül szerencsére egy jó hangulatú koncert lett. Technikailag nem olyan volt, mint ahogy mi szerettük volna, felraktunk magunkban egy mércét, hogy milyen kéne legyen, viszont egy nagyon jó házibuli lett.

    A Béla vagyok című számotok miatt ismertek meg és kezdtek el hallgatni nagyon sokan az utóbbi időben titeket. Mi a véleményetek erről?

    Van bennem az egész iránt egy unalom. Egy csomó ember ezen a számon keresztül találkozott a sZempöllel, de ezen kívül van egy csomó más számunk, ami számunkra sokkal értékesebb belülről. Bennünk mindig volt egy ilyen para, hogy amiből így hirtelen sláger lett s felkapták, egy idő után ”megutáltuk”. Ez egy nagyon erős szó, természetesen nem utáljuk a számainkat, a Béla vagyok is mi vagyunk, csak néha egy kicsit már úgy unom, hogy ezzel azonosítanak az emberek.  Emellett egy csomó más, gazdagabb színe van az együttesnek. A Béla egy kicsit már a mainstream felé hajlik, a sZempöl pedig soha nem volt az. Nem azért csináljuk ezt az egészet, hogy most ebből meggazdagodjunk, vagy minél tágabb körökben legyünk ismertek. Soha sem ez volt a motivációnk, hanem csinálunk valamit, amiben van egy nagy adag nonkonformizmus, szerintem ez nagyon fontos. Próbalunk nem másolni sémákat, szembemenni velük, idézőjelbe tenni dolgokat. Ha ezt száz ember hallgatja meg, akkor száz ember hallgatja meg, de ezt mi képviseljük. Folyamatosan törekszünk arra, hogy egyedi és őszinte legyen, ami spontán jön belőlünk. S ez a Béla is igazából így született, nem igaz, hogy az nem mi vagyunk, csakhogy nem csak ez vagyunk.