Vesszen Trianon (!) (?) (kötelező dokumentumfilm online)

    Vesszen Trianon (!) (?) (kötelező dokumentumfilm online)

    SHARE

    Rohamtempóban közeledünk a trianoni szerződés, és Erdély Romániával történt egyesülésének 100. évfordulójához, ennek megfelelően a közéleti hangulat, ha lehet ilyent mondani, írni, akkor még mélyebb bugyrokba fog száguldani (Istenem, mekkora képzavar!) a közbeszéd minősége.

    Az „oldalak” (román vagy magyar) között különbség sincs ebben, egyre megy, mintha a két népet befolyásolni bíró, a kommunizmusból itt felejtett hamis narratívák és elkendőzések nagymesterei, a Zértelmiség és a Zelit egymással folyamatosan egyeztetnének, hogy miként mérgezzék meg mindennapjainkat.

    Különös, hogy épp román térfélen tapasztalható egyre erősebben annak a kultúrája, hogy nemcsak „dicső múlt” létezik, hanem a népi etnogenezisnek van egy szürke tartománya, ahol se nem jók, nem rosszak az emberek (azaz: őseink), hanem a különböző erőknek és megfelelési kényszereknek kitett elitek által jól megszabott pályán haladó történelem gyerekei vagyunk. Elég csak Lucian Boia esszéire utalnunk, hogy lássuk, van még remény a közös dolgaink elbeszélésére.

    Magyar részről alig van ilyesmi:

    a normális narratíva még várat magára, cserébe a két véglet között őrlődünk, a vélt vagy valós dicsőségünk, és az e feletti siránkozás, vagy a teljes tagadás, szőnyeg alá seprés és a túlzásba vitt önvád.

    A hamis realisták és túlfeszült lényeglátók örök és sehova sem vezető elbeszélésmódi küzdelméből lép ki most Gulyás Márton. Igen, a „liberális aktivista”, aki „magyarellenes”, meg mit tudom én mi – a jelzős szószerkezetek által dominált magyarországi közbeszéd ilyen torzulásaival kár is foglalkoznunk. Azzal viszont már nagyon is, hogy a lassan száz éve ért trauma feldolgozásával egy pesti srác kezdett el foglalkozni oly módon, ahogy azt már nagyon rég kellett volna tennünk. Nekünk, magyaroknak!

    Gulyás Marci ugyanis forgatott egy dokumentumfilmet. Nem kapott rá százmilliókat Andy Vajnától, és nem akarta eljátszani a nemzet nagy rendezőjének szerepét, mint anno Koltay a Trianon filmjével. Egyszerűen fogta a kis kameráját és elkezdett beszélni arról, ami mindannyiunkat mozgat (és megkockáztatom, túlnyomó többségünket – mármint minket, erdélyi magyarokat – pont abban a formában foglalkoztat, ahogy Marcit), viszont keveset beszélünk róla. Pontosabban: egyáltalán. Mert a hamis realisták és a túlfeszült lényeglátók, a tagadók és a siránkozók között pont nekünk nem jut elég hely: az erdélyi, és úgy általában a határon túli magyaroknak.

    A filmet mindenkinek ajánlom,

    aki kíváncsi arra, hogy az agyondicsőített magyar politikai elit miképp kövezte ki az utat Trianon felé, mennyire szőtte át a kort a magyar arrogancia (melynek budapesti utórezgéseit manapság is szoktuk érezni) és milyen egyszerű is lehetett volna, hogy másként alakuljon mindez. Lehettünk volna akár egymás szövetségesei szomszédainkkal, de nem sikerült, és ebben nekünk IS sarunk van. Ha nem másért, hát ezért:

     

    Kapcsolódó linkek:

    II. rész

    III. rész

    IV. rész

    Kritiq.eu – Ghonzo