Viccnek durva lenne: pszichiátriai zárójelentésnek álcázott interjú Vona Gáborral

    Viccnek durva lenne: pszichiátriai zárójelentésnek álcázott interjú Vona Gáborral

    SHARE
    Aki másnak vermet ás... (Kép forrása: Pesti Srácok)

    Interjút adott a Magyar Nemzetnek a magyarországi ellenzék legerősebb pártjának, a Jobbiknak az elnöke. S amikor elolvastam, azt sem tudtam hol vagyok: valaki egy pszichiátrián íródott zárójelentést adott el kamuinterjúként, vagy ez tényleg a valóság?

    Az, hogy ez a Jobbik nem AZ a Jobbik, az ma már közhely, de ezt a pártelnök se nagyon tagadta, olyannyira nem, hogy teremtő Istent játszva még azt is kijelentette korábban, hogy ő adta a Jobbik lelkét, és ő is veszi el. Nyugodjatok békében ti, akik tagok voltatok és szabadok, s azt hittétek, hogy a párt a tagságért van, nem fordítva. Igazság szerint már ekkor láthatóvá vált, hogy a Jobbik elnökének önértékelésében, a valósággal való kapcsolatában némi zavar állt be, de ezt még letudtam annyival: a néppártosodásnak elkeresztelt politikai megérés szükségszerű folyamatában nem érti a pillanatot az elnök úr, de a big pikcsör azért még a szeme előtt van.

    Hát, azt hiszem tévedtem: a csipeszt sosem látott szemöldökömet folyton megemelésre késztető jobbikos hírek kapcsán azon töprengek, hogy miért is kellett így vakvágányra siklatni a Jobbik felnőtté válásnak folyamatát. Már akkor kilógott a lóláb, amikor Köves Slomónak küldött egy üdvözletet Hanuka alkalmából, amire olyan pofont kapott visszakézből, és leckét a morális tartásból Slomótól, hogy a fal adta a másikat. Akkor azt hittem, hogy Vona Gábor magába fordul egy rövid időre, és elgondolkozik azon, hogy mégsem így kéne.

    Nem tette.

    Ő már akkor is, és most is azt hiszi, hogy kritika és önálló akarat nélkül kell őt követnie mindenkinek, hogy az elmúlt évtizedek antiszemita, uszító és közéletet mérgező kijelentései, program- és irányadóadó (!) beszédei mind-mind elintézhetőek egy üdvözlőlappal, amit valami eszement metafizikai tradíciónak gúnyolt népnemzeti filozófiamázzal leöntve aztán habzsolni fognak a széles tömegek. Bár a jobbikos szellemi holdudvarban a tömeg fogalmát erősen áthatja Ortegának és Evolnak félreértelmezett és erőltetetten félreértelmeztetett meghatározása, azért az le kellett volna essen az elnök úrnak, hogy az emberek (vö: szavazópolgárok, avagy választópolgárok) mégsem annyira hülyék.

    De nem, az elnök továbbra is helikopternek akart látszani, miközben a sminkkészlet alig tudta elrejteni ventilátor-valóját. Nem jött rá, hogy a korábbi politikai identitást nem lehet csak úgy levetkőzni, mert annak annyira súlyos (és mondjuk ki, a társadalom szempontjából kifejezetten káros) elemei voltak és vannak, hogy az ezektől való megszabadulást nem lehet az ATV stúdióiban elérni.

    Tudom miről beszélek, ezt az utat jártam/járom be én is, és nem könnyű út, viszont maradéktalanul egyéni, annyira, hogy más nem kötelezhető erre. Különösen nem az egész tagság, mindenféle magyarázat, vita nélkül. Nehéz út, mert olyan morális, hitbeli és szellemi harcokat kell megvívnod önmagaddal, ami még azt a veszélyt is magában hordozza, hogy megroppansz. Amennyiben ezeknek a morális, hitbeli és szellemi harcok egytizedét is megvívta volna Vona Gábor, akkor nem küld üdvözlőlapot Slomónak. Akkor nem várja el a tagságtól, hogy vakon kövessék őt a semmibe, és különösen nem rugdossa ki azokat a tagokat, akik nem hajlandóak követni őt. Ez utóbbi ugyanis súlyosan ellentétes a fentebb említett morális harc egyik fő aspektusával, a folyamtok mélyebb megértésének a tényezőjével, hogy mégis, miért és meddig, honnan, aminek egyik logikus és elkerülhetetlen következménye az, hogy az emberfia megszűnik ítéletet mondani embertársai felett.

    Kilépve ebből kis lélektani kitérőből: az említett interjú kor- és kórkép. Annak a kornak a képe, ahol ilyen holdkóros, talajvesztett lelkek próbálnak fáklyaként ragyogni. Ez most sem sikerült.

    Nem, nem azzal van a baj, hogy a Jobbik talán már nem tiltaná be a homoszexuálisok felvonulását (aminek kivitelezése annyira gusztustalan és sértő, hogy igenis, be kell tiltani, vagy keretek közé szorítani!), és nem a politikai tervekkel van a baj – mit hagyna meg az orbáni intézkedésekből és mit nem – ezek ugyanis fontos, de másodlagos kérdések. A baj az nagyon mélyen, az agyban van, ahol feszül az a paradox, hogy miközben a Jobbikot úgy tartja a 21. század pártjának, hogy a 20 századi megosztottságot, politikai attitűdöt bírálja, nos, eközben arra büszke, hogy a 20. század második felére oly jellemző primitív és törzsi politizálás felépítésének nagymestere, Havas Henrik ír róla könyvet.

    Ez a paradox pedig ott feszül a szépre fésült koponya alatt, és amikor felszínre tör a feszültség, akkor olyan mondatok születnek, amelyek a stand-up comedy kimeríthetetlen forrásává válnak, de az a baj, hogy ezeket nem Bődöcs, hanem a legerősebb magyar ellenzéki párt vezére mondja, és ráadásul komolyan gondolja őket. Ilyeneket:

    „Én most erre a feladatra koncentrálok, és úgy érzem, sokkal alkalmasabb vagyok ma Magyarország vezetésére, mint Orbán Viktor. ”

    Húh, baszki, mit ne mondjak, van önbizalma a srácnak, mégsem volt hiábavaló az a sok tükör előtti szépelgés. Vagy ez:

    „Hogy engem választott legújabb könyvének alanyául, (mármint Havas Henrik – Ghonzó megjegyzése) véleményem szerint politikailag jelent valamit.”

    Mégis, mit? Politikailag mitől releváns az, hogy Havas Henrik téged választ könyve alanyául? Egyáltalán, mitől lehet releváns politikai szempontból, hogy Havas Henriknek ki az alanya? Egyezzünk meg, nem egy Herta Müller, vagy nem Marquez ír könyvet Vona Gáborról, hanem Havas Henrik.

    Mondom, az interjú végére nem tudtam eldönteni, vajon nem egy pszichiátriai tárójelentés egyik részletét csempészet bele valaki az interjúba. Remélem a szavazók majd el tudják dönteni.

    Ghonzó

    Kritiq.eu